Csak én csalódtam a felnőtt életben?
Kisebb koromban vártam, hogy milyen lesz felnőttnek lenni, gondolom ezzel sokan így vannak. Félreértés ne essék, elég realista típus vagyok, nem akarom megváltani a világot, csak élvezni akarom az életem. De most hogy itt vagyok, azt kell mondjam nagyot csalódtam. Ennyi lenne az egész? Teljesen lelomboz, hogy a 7 milliárd ember többsége kisebb eltérésekkel ugyanzt csinálja, és csinálta évtizedekkel, évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt. A munka részével nincs bajom inkább a többi. Felnőtt leszel, összeházasodsz valakivel, csináltok gyerekeket, és kb ennyiről szól az élet a munka után, nagyon leegyszerűsítve. Nem tudom felfogni, hogy mi ezen olyan nagy szám, hogy több millárnyi ember képes ekkora drámát kreálni ebből.
Most azt nem tudom, hogy ezen mindenki átesik az élete folyamán, vagy velem van valami baj? Egyszer csak én is be fogok kattanni/be fogok állni a sorba és majd nekem is az lesz a legnagyobb problémám, hogy milyen kakált a gyerek, vagy hogy kimossam mások gatyáját?
válasza:Kérdező, megragadtad a lényeget: a "kettő között".
Vagyis a droid és a zseni között.
Én magam hosszú ideje átmeneti állapotban vagyok.
Spielberget egyszer megkérdezték, mi szeretne lenni, és ő azt válaszolta: gyerek.
válasza:Hát lehet Spielbergnek egy kivételesen jó családja volt, de engem mindig fusztrált kicsi koromban, hogy másra vagyok szorulva, ha bármilyen szükségletem van és úgy alapjáraton az élethelyzetem/életminőségem/akármi másoktól függ. Felnőttként ha valamit nem kapok meg, akkor az legalább nem más hibája.
Csak arra nem tudok egyszerűen rájönni, hogy mégis mi mozgatja azokat az embereket akik heti 5 napban reggeltől estig gürcölnek azton otthon folytatják ugyanazt. Vagy 6 napban... Vagy egész héten. Persze azon kívül, hogy ne haljon éhen a gyerekük mondjuk? Hogy 40 év múlva milyen jó lesz nyugdíjba menni?? Vagy mi?
válasza:Szerintem azok éreznek így, akiknek semmihez nincs igazán tehetségük, kilátásuk sincs arra, hogy érdekes, hasznos, szellemi képességeket igénylő tevékenységet végezzenek felnőtt életük nagy részében. Ettől lesz átlagos tucatember valaki, nem a gyerekneveléstől - annak az effektív ideje úgy 14-15 év max, munkát viszont legalább 40 évig végzel.
Boldog voltam, mikor betöltöttem a 18-at, elmentem egyetemre és nagyrészt a magam lábára álltam. Élveztem az önállóságot, az egyetemet, a tartalmas szórakozási lehetőségeket, a hátizsákos utazásokat a barátaimmal. Pontosan tudtam, hogy élvezni fogom a munkámat, és az életet is a majdani családommal.
válasza:"hogy mégis mi mozgatja azokat az embereket" Szeretnek olyannal találkozni, beszélgetni, akit szeretnek. És ha viszont is szereti az, akit szeretnek, akkor madarat lehet velük fogatni! Ez persze ritka. És csak foltozgatása annak a teljességnek, amit a gyerekkorból kiérve elvesztettünk.
Pilinszky János
Egy életen keresztül
1
Mi törjük el, repesztjük ketté,
mi egyedűl és mi magunk
azt, ami egy és oszthatatlan.
2
Utána azután
egy hosszú-hosszú életen keresztűl
próbáljuk vakon, süketen, hiába
összefércelni a világ
makulátlan és eredendő szövetét.
3
Gyerekkorunkban meg kellene halnunk,
tudásunk csúcsán, alázatunk magasán,
de tovább élünk, foltozgatva és
tóldozgatva a jóvátehetetlent.
4
Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe
és utóljára.
válasza:19:15
Én nem azért nem nevelek gyereket meg az átlagos dolog, hanem mert nem vágyok rá.
De tegyük fel, hogy igazad van: arra gondolom te sem tudsz mit mondani, hogy mit csináljon az aki nem tehetséges! Mert sajnos ez nem olyan dolog befolyásolni lehet egy bizonyos szinten túl. Vagy akkor ez van, így járt, oszt csá?
válasza:Bocs, de úgy beszélsz, kedves kérdező, mint aki beleragadt a "konfortzónájába", és már rég ki kellene törnie onnan, de inkább néz kifelé, és kritizálja, amit lát.
Tulajdonképpen az a számodra elrettentő kép, ami a felnőtt életről él benned, valójában egy ezerszínű ajándék. Az, hogy viszonylagos békében gyerekeket szülj annak akit szeretsz,-gondolom lány vagy-, hogy lásd a kisbabád mosolyát, amikor felébred alvás után, lásd, ahogy rácsodálkozik a világra, ahogy nő, nem más, mint hatalmas ajándék. És hidd el, egy kaka-analízisre legalább 5-6 mosoly jut naponta! Szóval több az öröm benne, mint a nyűg.
A munka meg szintén ajándék. Főleg, ha azt csinálhatod, amit szeretsz, aminek értelmét látod. De volt már sok kényszerből elvállalt munkahelyem is, amit csak azért csináltam, hogy legyen fizetés hó elején. Abban is volt kihívás, és úgy álltam hozzá, hogy csak addig csinálom, amíg nincs más, értelmes állás.
Ez a tehetségesdi meg egy fölfújt valami. A többségünk valójában közepesen tehetséges ember, aki éppen ott ahol van, a legtöbbet hozza ki magából. Vagy még annyit se.:)
Persze van olyan is, aki álmokat kerget egy életen át, de az úgy is jár. És álmokat kergetni nem jó, még akkor sem, ha gyermekkorunk álma az.
válasza:Remélem beszélsz angolul, kérdező. Itt van egy cikk, ami elmagyarázza, hogy miért is vagy (pontosabban vagyunk, mert én is az vagyok) boldogtalan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!