Csak én csalódtam a felnőtt életben?

Kisebb koromban vártam, hogy milyen lesz felnőttnek lenni, gondolom ezzel sokan így vannak. Félreértés ne essék, elég realista típus vagyok, nem akarom megváltani a világot, csak élvezni akarom az életem. De most hogy itt vagyok, azt kell mondjam nagyot csalódtam. Ennyi lenne az egész? Teljesen lelomboz, hogy a 7 milliárd ember többsége kisebb eltérésekkel ugyanzt csinálja, és csinálta évtizedekkel, évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt. A munka részével nincs bajom inkább a többi. Felnőtt leszel, összeházasodsz valakivel, csináltok gyerekeket, és kb ennyiről szól az élet a munka után, nagyon leegyszerűsítve. Nem tudom felfogni, hogy mi ezen olyan nagy szám, hogy több millárnyi ember képes ekkora drámát kreálni ebből.

Most azt nem tudom, hogy ezen mindenki átesik az élete folyamán, vagy velem van valami baj? Egyszer csak én is be fogok kattanni/be fogok állni a sorba és majd nekem is az lesz a legnagyobb problémám, hogy milyen kakált a gyerek, vagy hogy kimossam mások gatyáját?