Azokat a feleségeket és anyukákat miért szólják le akiknek van igényük és idejük csinosan felöltözni és sminkelni?

Olyat még nem láttam, akit azért szóltak volna meg, mert sminkelte magát és igényesen öltözködött. Azt meg ne mondja senki, hogy egy 24 éves nőnek a diáklány szerkó és csillogós smink (legyen akár igaz, akár kamu, bár inkább kamu) megfelelő viselet.

Van csomó olyan véranyu, aki azt hiszi, az az igazi anya, akinek a gyerek születése után csak a gyerek a gondja, más dologra nem gondol, ő megszűnt szuverén nő, ember lenni, mert már anya. Ezért az ő szemében az, aki ad magára, az nem a gyerekkel foglalkozik, és az már rossz anya. Ez sokszor kombinálódik azzal, hogy nyilván, ha a férjét is ennyire letojja (nem foglalkozik vele, nem csinosítja magát miatta), az a legtöbb esetben min. elkezdi a csinos nőket nézni, főleg, ha a feleség a házasságig az volt, csak a ceremónia után azt gondolta, hogy hopp, már megkaparintottam, már nem kell csinosnak lennem. És akkor, mivel azt nem akarja belátni, hogy ő hibázott valamit, és azt sem kényelmes magának bevallania, hogy a férje már nem úgy néz rá, szépen bemeséli magának, hogy biztos a sminkelt, szoknyás nő kellette magát, meg mekkora r....c... és amúgy is, milyen fennhéjázó, hogy a boltba is felöltözik, mikor a Juci meg én is simán lemegyünk a kinőtt mackóalsóban. És akkor ott van az a réteg emellett, aki régimódi rendszer szerint nevelkedett vagy vallásos. Amúgy utcán, tömegközlekedésen is simán fintorogva nézik sokan azokat az embereket, akiken smink van. És nem, nem az ízléstelen, rikító, elpacsmagolt sminkekről beszélünk, hanem az ízlésesről, amin talán picit több vagy színesebb szemhéjpúder van. Igénytelen, zsíros hajú, lenőtt hajfestékű, szőrös arcú, férfipólós nők szoktak rám fintorogni pl., pedig én nem is vagyok kifejezetten szép, és nagyon durva sminkjeim sem szoktak lenni (tehát partysminket nem teszek napközbenre).