Egy életképtelen ember jobb, ha inkább meghal?
Igaz még egyetemen tanulok, de már most világos számomra, hogy ha végzek is, nem fogok tudni ezen a területen elhelyezkedni, többek között azért, mert a szakmában emberekkel kéne foglalkoznom, én pedig szociális fóbiás vagyok. Most kérdeznétek "minek mentem ilyen szakra, ha tudtam, hogy nem nekem való?" hát az a válaszom, hogy azt hittem kinövöm mostanra, reméltem a pozitív változást, de nem jött sajnos. Másrészt, nem volt túl sok választásom, mit tanuljak. Egyszerűen utálok emberek közelében lenni, ha idegenek és nem kell velük beszélnem akkor még elvagyok, de ha meg kell szólalnom akkor egyből zavarbajövök, fogalmam sincs mit kéne mondanom. Inkább kerülöm az ilyen helyzeteket, de már a munkábaállástól is nagyon félek. Már csak attól is, ha egyáltalán sikerülne eljutnom egy interjúra, ott tuti egyből lejönne nekik mennyire nincs önbizalmam, és úgysem alkalmaznának, csak egy hatalmas leégés lenne nekem, és egy újabb csalódás, elutasítás. De közben tudom, hogy egyre csak ketyeg az idő, nem húzhatom örökké, előbb utóbb munkába kell állnom, mégsem tarthat el életem végéig valaki. De hogy tegyem meg ezt, ha egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy idegenekkel kell együtt töltenem a napom nagy részét? Félreértés ne essék: nem a munkával van bajom, hanem az emberekkel. Szívesen dolgoznék olyan munkát, ahol csak a feladatra kell koncentrálni és nem kell a munkatársakkal beszélgetni, de őszintén, ilyen nem hinném, hogy létezik (vagy ha mégis, nincs meg hozzá a képzettségem). Mindenhol a jópofizás, nyalizás, pletykázás számít, az meg nem az én asztalom.
Emiatt fogalmazódott meg a kérdés bennem, hogy ha valami ennyire defektes bennem, akkor van-e értelme egyáltalán élnem? Így csak mások pénzén élősködöm, és lehet, hogy mások lustának és munkakerülőnek tartanak, de legbelül elsüllyedek a szégyentől emiatt. De mivel nem vagyok egy nagydumás, magabiztos ember nem tudom eladni magam, így miért engem választanának, ha úgyis van jobb?
hát én ezekhez a szakmákhoz nem értek , de ha tényleg menthetetlen a fóbiád akkor tanulhatsz más szakmát is
de a szakmai gyengeséged miatt semmiképp ne legyél öngyilkos
valószínű hogy a környezetedben sok a diplomás, mert a környékünkön sok a közmunkás és ők nem csinálnak belőle lelki ügyet
még belerázódhatsz a szakmába amúgy
válasza:.aszki ki ne nyírd már magad olyan sok jó dolog történhet még veled
képezd át akkor magad valamivé amit tudatosan választasz úgy hogy egyedül dolgozhass
kár lenne egy ilyen értékes emberért mint te
válasza:Amíg úgy fogalmazol, hogy szívesen csinálnál mást, addig bizony nem adhatod fel az életedet :-) Olyan munka nincs aminél ne kellene emberekkel kommunikálni, de nyilvánvaló, hogy nem neked való az amit most tanultál. Szociális munkás? vagy mi az, elárulod?
Lehet lenne ötletünk, hogy milyen vonalon haladj tovább, mert neked az kel ,hogy önállóan kibontakozz. Lehet művészlélek vagy. Én is az vagyok és nem is igénylem a társaságot, olyan munkát csinálok, amiben a nap nagy részében egyedül lehetek. Elvégzem a feladatot, és csak addig találkozok emberekkel, míg jönnek és fizetnek. Leet neked valami kreatív vállalkozást kéne csinálnod.
mondjuk én nem vagyok ilyen súlyos mint Te, van pár ember akit szeretek, és azokkal többet beszélgetek, de tényleg inkább a lényeg az egészben, hogy azokkal beszélgetek akikkel én akarok, és ne kelljen sokat akikkel nem akarok.
Hármas: egészségügyi területen tanulok, azért kezdtem bele, mert alapjában véve szeretek az embereken segíteni, mert amúgy jámbor természet vagyok, de iszonyatosan nehezen nyílok meg. Hatalmas stresszel jár számomra, hogy idegenekkel foglalkozzak, és erre még csak egy lapáttal rátesz, hogy hatalmas felelősség nyomná a vállam, ami csak még jobban stresszelne.
Megkérdezhetem, te mivel foglalkozol, amiben a nap nagy részén egyedül lehetsz? Szerintem számomra is hasonló foglalkozás lenne ideális, én ilyenkor tudok a legjobban koncentrálni egy feladatra és kibontakozni, mert idegenek között a szorongás és folytonos stresszelés megnehezíti a dolgom.
válasza:"Egy életképtelen ember jobb, ha inkább meghal?"
Ezt döntse el saját maga, de szerintem nem. Azt nem értem, neked mi közöd van az életképtelen emberekhez? Semmi. Az írásodból az derül ki, hogy nem vagy az. Az, hogy bajod van az emberekkel úgy általában, még nem jelenti azt. Sok olyan introvertált ember van, aki eltér napjaink törtető, másokat letaposó ideáljától.
Nagyon általánosítasz, csak résztapasztalataid, ismereteid vannak, azokból vonsz le rossz következtetéseket. Van jó pár olyan állás, ahol alig kell emberekkel kommunikálnod. Az, hogy téged vesznek fel egy munkahelyre, vagy egy nagydumás embert, azt a szakmai tudás mellett a szimpátia dönti el. Van jó pár munkahely, ahol te nyernél. Én is csendes természetű vagyok, de az eddigi 3 munkahelyemen a legtöbben kedveltek.
"Már csak attól is, ha egyáltalán sikerülne eljutnom egy interjúra, ott tuti egyből lejönne nekik mennyire nincs önbizalmam, és úgysem alkalmaznának, csak egy hatalmas leégés lenne nekem, és egy újabb csalódás, elutasítás."
Na és? Ennek kb. annyi értelme van, mintha azt mondanád, hogy nem fogok fürödni, minek, holnap úgyis újra koszos leszek.
Vannak bajok az önértékeléseddel, el kellene beszélgetned a környezetedben egy emberrel, aki tud segíteni. A szociális fóbia miatt egy szakember se lenne rossz ötlet. Most félsz az ismeretlentől, a munka azért más világ, mint az egyetem. Ha tanácsolhatok valamit, akkor ne játszd meg magad, hanem vállald fel a saját értékrendedet és mellette legyél barátságos.
"Emiatt fogalmazódott meg a kérdés bennem, hogy ha valami ennyire defektes bennem, akkor van-e értelme egyáltalán élnem?"
Ezt pont ma olvastam:
válasza:6-os, tényleg szívbemarkoló ez a történet. Csodálom, hogy ennyi akaratereje van ennek az embernek, bár feleannyi erőm lenne mint neki. Igaz nekem megvannak a végtagjaim, de a kommunikációs visszamaradottságom miatt mégis életképtelennek érzem magam. Hisz a mai világban legalább annyira számít a kommunikációs készség, mint a szakmai tudás. Nem hiába van, hogy rengeteg olyan ember dolgozik elég magas pozíciókban, akik igazából nem is értenek a szakmájukhoz annyira, de a kiállásuk, magabiztosságuk mégis meggyőző tud lenni, olykor sokkal meggyőzőbb, mint egy papírlap, ami bizonyítja a szakmai tudásod.
És igazad van, sok dologról még nincs tapasztalatom, de az eddigi negatív tapasztalatok miatt kialakult bennem, hogy már előre félek az ismeretlentől, változástól. Talán a hozzáállásom az egész probléma okozója, de ezen sem lehet egyik napról a másikra változtatni. Van, aki erős lelkileg, mint pl a férfi akiről a cikk szól, és van aki inkább feladja. Én sajnos a második csoportba tartozom inkább.
válasza: válasza:Az életképtelen ember általában igen hamar meghal, ugyanis a szervezete nem képes fenntartani önmagát.
Mindenki, aki nem hal meg nem sokkal a születése után, nem életképtelen.
Azért pedig pláne nem vagy életképtelen, mert nincs elég önbizalmad, vagy van egy-két fóbiád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!