Ha az ember úgy érzi régen minden jobb volt és szép érzéssel gondol a múltra az egyszerűen azért van mert akkor fiatal volt most meg már nem? Ennyi a nagy szép múlt magyarázata?

Igen, ennyi.

Köszönöm, hogy megmosolyogtattál. Küldök egy virtuális ölelést... :D

Ha szabad kérdeznem, mi lett azzal a régi kedves biciklivel?:-))

---

Egyébként a néhai töritanárom -- már nem él szegény --, aki erdélyi volt, mesélt erre egy történetet, bár már csak pontatlanul emlékszem rá. A lényege az, hogy megkérdeztek egy idősödő székely bácsit, hogy mi volt élete legszebb időszaka. És erre ő egy olyan történelmi időszakot nevezett meg -- na itt nem emlékszem, hogy a Trianon utáni, vagy háborús vagy Ceausescu-val kapcsolatos vagy melyik időket mondta --, amit igencsak nehéz időknek lehet nevezni. És csodálkozva kérdeztek vissza, hogy de hát pont az, amikor annyira üldözték a magyarokat, meg éheztek meg minden? Mire ő: "Igen! Akkor voltam húszéves!"

De érdekes dolog ez egyébként, sokan vannak így ezzel. Anyum pl. egy alföldi tanyán nőtt fel, igen nehéz körülmények között, már gyerekként nehéz fizikai munkát végezve (pl. kilencévesen már boglyát kellett raknia stb.). Mai napig is nosztalgia tölti el, ha tehéntrágya szagát érzi! (Nem vicc!) De pl. Kosztolányi is írt erről verset, aminek ez volt a lényege, hogy bár régebben sokkal nehezebb volt az élete, ma meg már mindene megvan, mégis visszavágyik...

Sokáig én is így éreztem, de mostanában jobban belegondolva nem vágyom vissza a fiatalságomba. Nem akarnék még egyszer ugyanazokon a dolgokon keresztülmenni, pontosabban nem tudnám őket újra végigcsinálni (persze ha úgy mehetnék vissza, hogy változtathatok is az eseményeken, az más:-))).

Ja elcserélnéd, aztán rájönnél hogy csörög-zörög, kattog és nehéz, aztán eldobnád megint, ahogyan már egyszer megszabadultál tőle. Nem mennél a régi bringáddal egy tapottat sem.

Ha most felülnél és gondtalanul elindulnál az egyik fasza bringáddal és szereznél vele új élményeket, akkor azt is megszeretnéd ugyanúgy.

Egyébként én is eladtam a régi montimat, amibe jó sok kilóméter volt, azon nőttem fel, de nem kérem vissza, előre kell nézni, nem hátrafelé. Most a Specialized Langster bringámba vagyok bele szerelmesedve, mert ez úgy megy, mint a vaj és hangtalanul lehet vele suhanni. Van egy Trek montim is, de azt utálom, az olyan nehézkes és nem kényelmes.

Sokat változik az ember, én ma már sokkal igényesebb vagyok bizonyos dolgokban, ráadásul most már a saját házamban lakom, amitől sokkal többet várok, mint régen a kis falusi alap s persze fürdőszoba nélküli vályogháztól, ahol nyaranta laktam, viszont sokkal boldogabb voltam benne, mint ebben itt most... Ez még változhat, most vannak komoly gondjaim, de én is más vagyok, mint gyerekként. Az optimizmusom megmaradt, de azért csak rakódnak az emberre dolgok az évtizedek alatt...

De a tévéműsor igenis sokkal jobb volt régebben. S az olcsó jégkrém is finomabb volt, fene se érti, azokat elrontották. Sok dolog viszont javult, maximum mi nem tudunk neki olyan önfeledten örülni, mint gyermekként, fiatalként.

Járműnél még a kezdeteknél tartok, az első kis, félig összetört motoromnál :) Nagyon szeretem és sok közös élményünk van. Úgyhogy vannak még jó pontok az életemben :)

Ja, értem, szóval egyedül vagy! És úgy is maradtál az évek alatt, csak most már bezárultak a lehetőségeid! És ez a baj, nem a bicikli!

De akkor miért nem így tetted fel a kérdést?

Hát ez nagyon szomorú.

De rövid időn belül ez már a sokadik olyan kérdés, ahol kiír valamit a kérdező, arra válaszol az ember, majd a kérdező felháborodottan szóvá teszi, hogy nem értjük, meg tanuljunk meg szöveget értelmezni, utána elkezd valami egészen másról írni, és kiderül, hogy ami a valódi, fő problémája, annak semmi köze nincs a kiírt kérdéshez.

Kutya legyek, ha értem...