A magányos, unalmas életű fiatalokból milyen felnőtt lesz évtizedek múlva?
Azokból, akik alig élnek szociális életet, csak a szobában ülnek, senkivel nem járnak el szórakozni, élik a maguk csendes, egyhangú világát.
Nem provokatív kérdésnek szánom egyáltalán, csak kíváncsi vagyok, akik így élnek fiatalon, később hogyan találnak szerelmet és barátokat maguknak?
Nem feltétlenül lesz rossz életük, lehet, hogy majd találnak barátokat. Lehet, hogy csak introvertáltak, ami nem baj.
Könnyen lehet hogy sokkal rosszabb lesz azoknak, akik rossz társaságba keverednek.
1 Igy maradnak.
2 Onszántukból vagy valami/valaki hatására változnak.
3 Hasonló életvitelu párt találnak.
4 Egy porogosebb párt találnak aki felrázza oket/rájuk telepszik és szívja a véruket/tul unalmasnak talalja oket,és lelép.
5 Bekattanak.
Sehogy. Jó nekik úgy barát és pár nélkül.
Párja amúgy is a zokninak van! Embernek max társa lehet.
Kell, hogy ilyenek is legyenek a társadalomban. Ők sokkal jobban bírják a monotonitást, az egyszerűbb munkát. Rossz esetben munkamániássá válnak, de legalább nem rombolnak feltétlenül esztelenül, sokkal jobban meg tudják önmagukat valósítani, mint egy családos-párkapcsolatos egyén. Lehet, hogy nekik nem lesz párkapcsolatuk sosem, de legalább nem is fognak nyafogni, hogy "mekkora szemét volt X, hogy megint megcsalt".
Vagy talán ezért kellene lesajnálni őket, mert ők ki akarnak ezekből maradni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!