Milyen felnőtt lesz a mai fiatalokból?

14.02 teljesen igazad van.

A mai rohanó világban nagyon keveset foglalkoznak a szülők a gyerekekkel.

Hány normális család van?

Ma már az a fura hogy nem váltak el a szülők, hanem boldogok.

Nem a gyerek hibája, mert nem kapja meg a megfelelő gondoskodást, odafigyelést.

20 éves vagyok. Engem is sokan szidnak, milyen törtető, elvárásokkal teli ember vagyok, azonban úgy gondolom, van ennél még sokkal rosszabb is.

Szerintem régebben sem voltak jobbak a fiatalok: anyám, apám rendszeresen cigizett (én nem vagyok dohányos), ittak, részegek voltak minden hétvégén, minden féle emberrel elmentek a bokorba ***, falun így ment régen is, ez most is valami hasonló, csak most már legalább egy része belátja, hogy ez nem normális élet, most már nagy része tudja, hogy védekezni kell, és hogy mindent mértékkel kell fogyasztani (persze mindenkivel elszaladhat néha a ló). Igaz, egyetemre járok, ott kicsit civilizáltabb körökben mozgok, és ledöbbent, ha 1-1 alkoholista embert látok, csak szánni tudom.

Amiről a cikk is ír (csak beleolvasgattam), az tényleg égető probléma, ugyanis a fiatalok egy része leszakadt, tanulatlan, elzüllött ember. Falusi lévén régebben én is mozogtam ilyen körökben, idővel egyr einkább döbbent le az, amit látok és amiket hallok. Sajnos a húgom is közéjük akar tartozni, őket követi - nekem viszont az egyetem révén sikerült ezekből a körökből kikerülnöm.

Egyedül az idegenellenességben nincs igaza a cikknek. Szerintem a mai fiatalok sokkan befogadóbbak. Míg anyám leszól egy négert vagy egy ázsiait, undorodik tőlük, elítéli őket, addig mi mosolygunk, hogy tök jó, és szívesen állunk le velük beszélgetni egyet, a mai fiatalokat jobban érdeklik más kultúrák, más népek, milyen az élet máshol stb., egyszerűen muszájból is sokkal nagyobb az alkalmazkodóképességük a mai fiataloknak, mint pl szüleink korosztályának, mi sokkal könnyebben fogadjuk meg az újat, az idegent. Az erőszakosság meg szerintem szintén egy maradandó dolog, ez általában a családban öröklődik.

Sajnos van igazság az egész megállapításban, mivel kicsit mindkét oldalba betekintést nyerek, de inkább a fejlődő, építő csoportba igyekszem tartozni, borzasztó, amit sokszor látok pl a falubeliek közt. Aki még 14 évesen egy helyes kissrác volt, minden lány odavolt érte, szép jövő állt előtte, jó esze volt, az a mai nap egy gyárban robotol 3 műszakban, teljesen tönkrement már 20 éves korára, van egy elhízott, ronda és buta barátnője, teljesen le van épülve az élete. És ez nagyon gyakori kép, nagyon sajnálom, rossz ezt látni. Lekezelik az embert, nagyképűnek tartanak, csak mert egyetemre járok, ez miatt szakadtam el tőlük, és a mai napig hiába próbáltam kapcsolatot tartani velük, nem megy, egyszerűen nincs közös témánk, teljesen más az életünk, a felfogásunk... ilyen pl a volt legjobb barátnőm is, ilyen különbségek miatt romlott meg a kapcsolatunk, egyszerűen nem látjuk hasonlóan az életet, a problémákat, a megoldásokat. Néha van, hogy ha egy összetettebb mondatot mondok neki, próbálok magyarázni neki valamit, lerí róla, a szeméből, hogy meg sem érti, fel sem fogja, amit mondok (pedig nem beszélek kínaiul). Sajnos sok fiatal van, aki nem IQ-bajnok, de hogy még tanulatlanok és műveletlenek is, ez sokszor bosszantó. Én sem tudom, mi vár így ránk, de ebből még később adódhatnak komolyabb társadalmi problémák is.

Kicsit összevisszaság lett ez most, csak a napi teendők közben gondoltam, leírom személyes tapasztalataim. :)