Dadogás. Felnőtt dadogó lányok, csajok, hölgyek, hogy viselitek?

Párkapcsolatom még nem volt, ebben szerintem nálam közrejátszik a dadogás. Az a fura, hogy egyáltalán nem dadogok, kivéve, hogyha olyan fiúval beszélek, aki szimpatikus, de akkor nagyon... :S Plusz ideges vagyok, hogy nem tudok normálisan beszélni, ezért pluszba jő erősen remegek meg motyogok is. :D Toleráns ember a talpán, aki ilyenkor látva elhiszi,hogy nem a pszichiátriáról szalajtottak :D

Én már valahogy megszoktam... De ha neked van párod, akkor elfogadja a dadogásodat is. Ha nem így lenne, nem lenne veled, nem igaz?

Volt gimiben egy o.társam, aki (amikor ideges volt) szintén dadogott (persze mellé nem produkált "epilepsziát", mint én :D), és mindenki nagyon szerette, senkit nem zavart hogy néha-néha előjött nála. :)

L/19

első vagyok

"Még egyszer sem szólt semmit ezzel kapcsolatban"

akkor nincs gond, másfél év alatt már biztos szóvá tette volna valamilyen formában, ha zavarná.

általában az a tanács, hogy "vitassátok meg a problémákat", de még régebben beszélgettem egy sráccal (nem, ő nem tetszett :D), és ő mesélte a következő esetet:

Kezdetben imádta a barátnőjét, szőröstül-bőröstül, de a lány egyszer csak elkezdett panaszkodni, hogy milyen hülyén néz ki, hogy nem egyformák a mellei... Végül ezt addig hajtogatta, hogy amit a srác eleinte gyönyörűnek látott, azt a kapcsolatuk végére ő is furcsállta...

Röviden: Ha nem dadogsz végig több mondatot, lehet hogy észre se veszi...

De miért volt ez neked kínos? Valaki bántott miatta, vagy "csak" te érzed magad rosszul tőle?

hmm... nincs, vagy nem volt régebben kisebbségi komplexusod?

Egy csendes, nagyon szorgalmas (lány) osztálytársamra emlékeztetsz, akit állandóan piszkáltak a többiek a természete miatt. Alapjáraton semmilyen beszédhibája nem volt amikor pl. velem beszélgetett, még akkor sem amikor majd szétvetette az ideg. De ha órán felszólították, annyira leblokkolt, hogy vagy motyogott, vagy dadogott, hiába tudta volna a választ. Amikor viszont egyetemre ment (teljesen új társaságba került), ez teljesen megszűnt...

Gondolom nálad is van valamilyen kiváltó ok, nézzük most pl. a táncórát: nem volt ott olyan ismerősöd, akivel kellemetlen volt összefutni/olyan csoporttárs, akitől félsz?

Esetleg tornaórán nem cseszegettek régen a tanárok és ezért voltál zavarban egy ilyen órán?

Én pl. kiskoromban nagyon duci voltam, és a többiek megszokták, hogy nem választanak be a játékokba, mert lassú vagyok. Aztán hiába fogytam le, már megszokták hogy "béna" vagyok. 8. végén be kellett tanulnunk egy táncot, és hiába van nagyon jó ritmusérzékem, volt ott egy lány (több kedves megjegyzést is tett rám), aki miatt nem mertem elengedni magam, tudod, az a"mint egy darab fa"-eset, nem is mertem utána máskor táncolni. Mikor már négy éve nem láttam a lányt, akkor oldódtam fel annyira, hogy gimi végére be mertem vállalni a szalagavatós táncot.

Szerintem pont hogy új társaságban nem ciki, mert ha egy kedves nyitott embernek ismernek meg, akkor betudják annak, hogy nagyon izgulsz. Meg amikor velük beszélgettél, akkor (gondolom) nem dadogtál, nem?