Nehéz felnőtt fejjel szakmát tanulni vagy a középiskolát befejezni? Az iskolai kudarcok következményei vagy az iskolakerülésé az első szakma megszerzése felnőttkorban?

Na ez most úgy hangzik, mintha a házi feladatod velünk akarnád megcsináltatni...

Egyébként igen, nehezebb felnőttként tanullni, részben azért, mert kiesel a gyakorlatból, részben azért, mert kevesebb időd van, és sajnos az agyad sem fog már olyan jól (kb. 17 évesen vagyunk a csúcson).

Másfelől tapasztaltabb vagy, műveltebb, logikusabb gondolkodású.

Egyéntől is függ persze, de a tapasztalatom az, hogy sokkal nehezebb, mint fiatalként.

Nem csak a levegőbe beszélek, jópárszor volt, hogy huszonévest kellett korrepetálnom, felkészítenem érettségire, és bár mondom, egyéntől is függ, de átlagban véve teljesen más a hozzáállása annak, aki pár év kihagyás után, netán munka mellett tanulna, mint annak, aki fiatalként, kihagyások nélkül teszi.

Egy tizenévesnek, vagy egy egyetemistának/főiskolásnak még van belső motivációja, vágyik arra, hogy tudjon, vagy legalább is felkelthető benne az érdeklődés.

Egy 25-30 évest, aki mondjuk 10. osztály után, vagy érettségi előtt otthagyta a sulit, 10 éve dolgozik, és adott esetben munka vagy család mellett próbálja elvégezni az érettségit, azt már nem hozza lázba a gráfelmélet (de mondhattam volna bármilyen középiskolai témát), az egészet csak felesleges, szükséges rossznak tekintik.

Így viszont nem lehet hatékonyan tanulni. Amikor az emberből kiveszett a valós motiváció, és csak kényszert érez, meg érdekes helyett haszontalannak tartja, amit tanul, az már nem az igazi.

Aki szakmát tanul, az valamivel jobb helyzetben van, mivel valamilyen szinten érdekli a dolog.

Hogy ez minek a következménye? Leginkább a hibás nevelésé, és a rossz mintáé, amit a gyermek követett. Maga az iskolakerülés is ezekből adódik, aki azt látja otthon (és a környezetében), hogy jó dolog okosnak lenni, motiválják a jó eredményre, és van a környezetében egy alapul szolgáló minta, ami által láthatja, hogy többre viheti, ha felelősségteljesen tanul, akkor nagyon valószínű, hogy belőle nem lesz iskolakerülő. De ha azt látja, hogy apa-anya csak teng-leng otthon, mindkettő síkbuta, akkor a gyerek sem lesz motivált, hiszen azt látja, hogy felesleges okosnak lenni.

Nálunk a családban van egy fekete bárány, aki egyszerűen megzabolázhatatlan tini volt. Rossz társaságba került, a gimiben nem találta meg a saját közösségét és kimaradozott, állandóan lógott majd egyáltalán nem járt be. Ennek leginkább az iskolai közösség volt az oka, mert gimi előtt egy kitűnő tanuló volt, de ott minden motivációját elvesztette. Aztán elkezdett dolgozni és később sikerült rábeszélniük az esti iskolára, de azt is otthagyta... Most, a gyerekszülés után döbbent rá, hogy sokkal nehezebb lesz így az élete, de nyilván gyerek és munka mellett még tanulni már közel sem ilyen könnyű. Hogy befejezi-e a sulit majd az idő eldönti.

De van egy másik ismerősöm, aki hasonlóképp a vad tinikorából adódóan kihagyta a sulit, aztán 17-18 éves kora körül benőtt a feje lágya miután kiélte magát. 2 év alatt elvégezte estin a gimit és utána egyetemre ment nappalin és lediplomázott.