Hogy vagytok emberek?

Részben egyet értek a 3. válaszolóval.

Szokásos napjaimat tengetem az iskolapadban, miközben arra gondolok, hogy egyszer visszasírom ezeket a pillanatokat. Elszomorít a tudat, hogy a héten annyi témazárót és dolgozatot írunk, hogy azt sem tudom melyikre tanuljak többet- melyiket szorítsam háttérbe.

A mai nem nem volt olyan stresszes mint szokott, de még csak hét eleje van- fránya pesszimizmus..

Nem jól, meg őrit a magány. Szociális fóbiám miatt nem tudok ismerkedni. Mindennap csak kesergek.

26F

Délelőtt beszélgettem anyával és apával, ami tökjó volt, még ha neha kellemetlen híreket is közöl, szeretek vele sokat telefonálni. Már egy hónapja nem láttam őket és eközben elég sok változás történt otthon. Kicsit furcsán érzem magam, de nagyon megnyugtat, hogy mi egy erős, összetartó család vagyunk. Közben itt a vizsgaidőszak és a lelkiismeretem kezd a béka feneke alá süllyedni, mert keveset tanultam eddig. Ha a múltra gondolok, hiányzik, mert csodálatos volt, ha a jövőre.... még nem tudom milyen lesz. Szóval belegondolva a lejobb ahol lehetek az a jelen. Ma amúgy majdnem egész nap egyedül voltam az albiban és délután beiktattam egy sírós órát. Ilyenkor mindig olyan megható videókat nézek ahol katonák térnek haza a családjukhoz, másképp nagyon nehezen tudok sírni, kivéve ha meglátok egy másik embert aki sír. Kicsit megkönnyebbültem tőle.

Neked milyen volt a napod?

21/L