Ti, hogyan éltek boldogan azzal a tudattal, hogy az életnek egyszer vége lesz és semmi fogalmunk sincsen, hogy utána az örök csend vagy valami más következik? 15/F.

Kész rejtély az élet. Nem tudjuk, mi lesz utána. Én is sokat gondolkodtam ezen, de nem kaptam választ a kérdéseimre. A

zt hiszem, inkább a jelennel kéne foglalkozni. Kiélvezni az életet, amíg lehet. Értelmet adni a létednek. És még sok más... :)

Azért élsz, hogy meghalj tesó. A haláltól nem kell félni.

Élj teljes életet, azért élsz, hogy később eltudd fogadni a halált. Tegyél meg mindent amit megakarsz, váltsd valóra az álmod, tegyél az emberekért! Majd azon a bizonyos napon, amikor utoljára nézel fel a égre, utoljára lélegzel, visszatekintesz az életedre, nyugodt legyél és büszke, hogy "igen! Ez vagyok és voltam én!" Én így fogom fel, és azóta nem stresszelek, boldog ember vagyok. Szivós a meló, de inkább mosolygok rajta, megcsinálom, mert az jár a fejemben, hogy este megy a kedvenc sorozatom, felhívom anyut, végig gondolom a napom, és este az ágyban egy kicsit le lehet szarni a világot, és nyugodtan aludni egyet. :)

Élni kell az életet, úgy is mondhatnám hogy ez egy játék, lehet jól játszani és rosszul játszani.

Az én életfelfogásom hogy minden percét ki kell élvezni, hiszen nem tudhatod hogy holnap mi lesz, viszont az adott percben még vagy és meg kell élned minden percet!

Hihetetlen hogy mennyit számít a pozitív életfelfogás, rengeteget! Ha van egy célod amit nagyon szeretnél megvalósítani akkor csak is azon kell dolgozni és ki kell zárni minden zavaró tényezőt.