A gazdagok boldogabbak?

Kedves kérdező!

Mint érintett szólok hozzá a témához. A családomnak kb. félmilliárdos vagyona van. A rokonságunkban is vannak vállalkozók, felsővezetők. Mondjuk úgy, hogy 60% jól áll anyagilag. A barátaim között is vannak nemzetközi viszonylatban nagyon gazdag emberek és van olyan is, aki kínlódik a tandíja kifizetésével. Őszintén? Volt nehéz időszakunk nekünk is, amikor csak pirítós volt margarinnal, vagy cukros kenyér ebédre. Akkor még gyerek voltam, nem viselt meg annyira, de nem is volt mindegy. Tudom, hogy milyen az, ha van és azt is, hogy milyen az, ha nincs. Egyébként nem vagyok sóher, de azért megnézem nagyon, hogy mire, kire költök. A barátaimmal mindig úgy megyünk bulizni, hogy egyik kört én fizetem, másikat más, stb. Ha valakinek a közeli emberek közül szüksége van pénzre, adok neki kölcsön. Ajándékokra nem sajnálom a pénzt. A sóherság az attól függ, hogy kiről van szó. Nyilván, ha valaki idegen jönne és kérne kölcsön pénzt, nem adnék. Nem vagyok jótékonysági intézmény, megkellett dolgoznom a pénzért nekem is, a szüleimnek is. A minőségre nem sajnálom a pénzt ruhák és étel terén sem, elmegyek étterembe is, de pl. kocsim az nincs, mindenhova metróval/busszal/villamossal/gyalog/biciklivel járok a városban, külföldre vonattal és repülővel. Legrosszabb esetben taxizom. Boldog embernek mondom magam és amit írt valaki, hogy másként nézünk a problémákra, az is igaz. Én a problémák nagy részét inkáb kihívásnak tekintem. Kihívás, hogy vajon mire vagyok képes? Képes vagyok megoldani a helyzetet, vagy profitálni is, vagy vesztek? Nyilván könnyebb, hogy nem kell aggódni a pénzen, vicces, de az egyik legnagyobb problémám pl. az, hogy nem tudok normális nőt találni magamnak, aki rendes kapcsolatot akar. Elég sz*r néha az egyedüllét. :/