Miért ilyenek? Miért csinálják ezt az emberek?

Egyszerűen nem értem,hogy miért ilyen minden ember a környezetembe. Mindenki leszarja az embert és csak magával foglalkozik, de én segítsek mindenkinek,hallgassak meg mindenkit,számítson rám mindenki.

A barátnőm elmondja minden bánatát,én meghallgatom, tanácsot adok, mellette állok. Én nagyon rossz passzba vagyok,és nehezen bontakozik ki azoknak is,akik közelebb állnak hozzám.És amikor végre próbálnák, akkor vagy veszekszik velem,mert rossz a kedve, vagy amit elmondok neki, ahhoz szól egy szót,vagy egy mondatot (rosszabb esetbe semmiT!!) aztán folytatja a saját baját. Nem azzal van a baj,hogy az övét fújja,és én mindig mindent megteszek, de én nem kapom vissza.És senkitől sem!Vannak páran,akik nagyon jól tudják, hogy mennyi bajom van, és milyen komoly gondokkal küszködök. De úgy fogják fel,mint egy kis semmit,és az ő dolguk fontosabb,minden kis apróságuk.Ez önzőség.És engem csak addig szeretnek, amíg kinyalom a seggüket.de az ember nem kapja vissza. Lehet,hogy ki kéne venni őket az életemből?De akkor meg így is nagyon kevés, csak pár barátom van.De mégsincs semmi támaszom. És megőrülök,hogy mindenki flegma velem, és senki nem veszi észre, hogy nem vagyok jól. Nem vagyok olyan,hogy azt akarom mindenki körbe ugráljon, és mindig magamban intézem el a sérelmeket,ha már mások ilyenek.De ez idő után nem szülhet jót.És tényleg egy idő után észreveszed, hogy igazából nincs senkid, a látszat csal.De miért van ez? Én tényleg mindent megtettem másokért, és toleráltam a helyzetet, de felőlük meg is dögölhetnék.