Mi értelme van a meleg büszkeség napjának?

Ez egyfajta tiltakozás, figyelemfelhívás, sztrájk. Vannak, amit a melegek szeretnének elérni, egyenlőség, nyíltan sétálni az utcán megkülönböztetés nélkül, leb*zizás nélkül... A célja érthető szerintem. Persze vannak, akik azt mondják, hogy nem, mert nem természetes, nem normális, ezen elvek ellen is fellépne a meleg büszkeség napja.

Ami miatt értelmetlennek tűnik, hogy a parádéba, őrjöngésbe bulizásba átcsapó része (amikor van olyan) többet árt, mint használ, főleg, ha a média rá is erősít...

Értelme lenne, ha nem hagynánk annak esélyt, hogy félremagyarázzák, hogy undort keltsen emberekben...

A felvonulók nem a melegségükre büszkék, hanem önmagukra...függetlenül a szexuális orientációjuktól, illetve annak ellenére is. De igazából folyamatosan alakul a felvonulás célja. Korábban erősen szólt arról is, hogy "hé emberek, itt vagyunk mi is, melegek, nem kell csodálkozni, pont ugyanolyanok vagyunk, mint ti", de közben egyre erősödő üzenete a felvonulásoknak a jogegyenlőség hangsúlyozása...És ha a felvonulás kelt is némi érzelmi hullámokat a társadalomban, szerintem alapvetően hasznos...mert vannak sokan, akiknek a felvonulás segített elfogadni azt, hogy a melegek nem különböznek a heteróktól, és nem kell rájuk UFÓként nézni.

És sok melegnek ad némi önbizalmat ahhoz, hogy fel merje vállalni magát.

Egyetértek jópár előttem szólóval. Nem arra vagyunk büszkék, hogy melegek vagyunk. Az ember mindenkitől csak a rosszat hallja; szerintem a felvonulásnak az lenne a fő célja, hogy rájöjjenek az emberek, hogy a szexuális hovatartozástól függetlenül mindenki ugyanolyan ember.

Higyjétek el, nincs annál rosszabb érzés, mint pl. együtt ebédelni a családoddal, és azt hallgatni, hogy hogyan szidják a melegeket, hordják el őket minden rossznak és röhögnek rajtuk, miközben te ott ülsz közöttük, tudván, hogy tudtukon kívül, de rólad is beszélnek. Pokoli érzés!

Hadd meséljek el valamit, ami nekem igazán rávilágított arra, miért is kell ez a felvonulás. Egyik évben pont ki szerettem volna menni én is, hiszen végülis az én ügyemről szól a dolog. Épp előtte ballagott az unokatestvérem, és ahogy ültünk az ünnepi asztalnál, végighallgathattam, hogy két kedves rokonom hogyan tervezi, hogy megy majd dobálni meg mocskolódni a felvonulásra a bandájával. Annyira elborzasztott, hogy van, aki előre tervezi nagy mosolyogva, hogyan aláz majd meg hozzám hasonlókat, hogy végül el sem mentem. Tudom, gyávaság, de ez van. :(

25/l