Serdülőkorban alakul ki a személyiségünk?

A személyiség folyamatosan alakul, nincs egy meghatározott intervallum, amikor úgymond kialakul.

Megszületünk egy adott személyiséggel, aztán ez folyamatosan alakul.

az alap személyiségem nem változott, egészen apró gyerekkorom óta megvannak bennem azok a bizonyos tulajdonságok amik most is. az önismeretem fejlesztésének köszönhetően azonban finomítottam pár olyan dolgon, amivel szemben a szüleim valamiért nem mertek fellépni, nyesegetni a vadhajtásokat. volt pár elég kellemetlen szitum a lobbanékony, meggondolatlan természetem miatt. mára megtanultam hallgatni, és észrevenni másokban azokat a hibákat, amik bennem is megvoltak, és sikerült korrigálni őket. persze nem szólogatok be senkinek, mindenki rájön vagy előbb vagy utóbb, h mi az amit javítania kell magán hogy jobban boldoguljon az életben.

sokat alakított a személyiségemen az az időszak mikor befejeztem az egyetemet, és elkezdtem dolgozni. az önfegyelmem fejlődött a legtöbbet, és még ha nagyképűségnek is hangzik, nagyon büszke vagyok magamra ezért. pláne ha viszagondolok korábbi önmagamra. uuuuhhh... :)

mindig figyelem magamat a különböző szituációkban, és igyekszem egyre jobbá válni. ez jót tesz az önbizalmamnak is. van még mit fejleszteni bőven, de én nagyon élvezem.

végül az egyik kedvenc idézetem Máraitól:

"Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben."