Titeket aláztak meg régebben általános iskolásban?
Engem középiskolában is. Csúnyának, tehénnek tartottak.
Most lefogytam, és csúnya sem vagyok, meg aztán ami ezeket az embereket illeti, a sok ocsmányságért amiket ide le se írok, ha legközelebb találkozok velük, egy rohadt nagy pofon lesz a jutalmuk, az tuti. Nagyon sokat változtam, de majd megköszönöm nekik, hogy ilyen lettem.
Amúgy nem vagyok bunkó, de szemet szemért elven élek már, aki kedves velem, azzal 110%-ban én is az vagyok, aki bunkó, azt sokszorosan megbüntetem. Kár, hogy nem szívtam fel magam időben, csak amikor vége lett az iskolának.
Nekem is van rengeteg rossz emlékem általánosból:
-Az öltözőben az egyik lány osztálytársam aki roma a szép hosszú hajamba bele kente a vajas kenyeret.
-A wc olyan volt hogy felül a plafon alatt bármit átlehetett dobni a másik wc-be és egy lány átdobta a wc kefét direkt és a fejemre esett.
-A technika órán éppen varrni kellett és én rosszul varrtam össze amit kellett,erre a tanárnő direkt felmutatta az osztálynak és mondta -Nézzétek hogy csinálta meg.
-3.osztályban a barátnőmnek adtam valamit (már nem tudom hogy mit)erre ő örömében megölelt és a tesi tanárnő ezt pont látta és ránk fogta hogy van köztünk valami.
-Egy fiú aki roma mögöttem ült és a hajamba bele köpdösött.
-Egy lány aki fél roma szünetben mindenki előtt többször is leköpött és 1-szer a rágót a hajamba rakta.
És még rengeteg... rossz dolog történt velem általánosba napi szintem, regényt is írhatnék róla. :(
16/L
Na ezek is kemények azért.
Remélem akik minket bántottak egyszer visszakapják valamilyen fomában az élettől.
Én is olyan lettem, hogy ha valaki bántóan közelít hozzám vagy rosszindulatúan sokszor visszaszólok, néha bunkón is.Ez persze nem tetszik, de nem hagyom magam már elég volt régen.
Szintén ezt csinálom: ha valaki b*nkó velem akkor én sem hagyom magam már. Mindenkivel úgy viselkedek ahogy ő velem.
Valahol a neten olvastam, hogy egy sráctól kérdezték, hogy "hol van már az a kedves ember aki régen voltál?". A fiú válasza: "az olyan r*hadékok mint te kiölték belőlem". Velem is hasonló a helyzet.
Azért írok én is pár sztorit:
- Volt valami környezetvédelmi verseny a suliban, csapatokban voltunk (egy csapatban 10-en). Épp a mi csapatunk jött volna egy feladattal, amikor az említett tanár megkért egy másik srácot és engem, hogy vigyünk le az emeletről egy nagy (elég nehéz) tévét. Levittük. Mire visszaértem, a csapatom túl volt az aktuális feladaton, ami az volt, hogy mindenkinek kellett mondania egy-egy védett madarat (két egyforma nem lehetett), de mivel a tévét cipeltem, ezért nem is hallhattam, hogy a többiek miket mondanak. De azért még engem is megkérdeztek. Én meg elkezdtem mondani, de mindegyik válaszom után az volt a reakció, hogy ez már volt. Elmondtam 9 különböző madarat. Több nem jutott eszembe. Erre a tanár reakciója természetesen a többiek előtt mi volt: "mekkora szégyen, hogy nem tudsz mondani egy darab védett madarat sem". Köpni nyelni nem tudtam. Azért mai fejjel odavágtam volna neki, hogy mondtam 9-et is bazzeg!
- Magatartásom jó volt, és a tanulmányi átlagom is. De volt egy tanárnő, aki német nyelvet tanított, ő valahogy nem kedvelt engem. Volt egy srác aki a legrosszabb tanuló volt az osztályunkban és tele volt osztályfőnöki figyelmeztetőkkel, mindig másokat piszkált, és mellettem ült órán. Egyik dolgozat után, odament a tanárhoz, és mondja neki, hogy puskáztam. Ekkor 3.-as voltam. Nem hogy a puskázással, még a csalás fogalmával sem találkoztam addig. Hiába bizonygattam előtte, hogy nem csaltam, egyest adott a dolgozatomra. Tehetetlen düh fogott el, mert nem értettem, hogy a legrosszabb gyereknek hogy lehet akkora szava, hogy felülírja egy jó tanuló szavát bármilyen bizonyíték nélkül.
- Az említett tanár óráján máshogy kellett ülnünk, mint ahogy megszoktuk, mert ő elültetett minket mindig. Az én helyem az előbbi gyerek mellett lett. Órán alig tudtam figyelni tőle, mert mindig piszkált. Többször rászóltam, hogy nyugodjon már le, mire mindig engem cseszett le a tanár. A gyerekhez egy rossz szava sem volt.
Elegem lett és a szüleim tanácsára beszéltem az említett tanárral, hogy szeretnék elülni a srác mellől. Erre a reakciója az volt: "akkor a drigi pisti mellé szeretnél ülni?". Mintha ez lett volna az egyetlen opció. Magyarázatként, ez a pisti, ugyanolyan viselkedésű és lelkületű volt, mint aki mellett addig ültem. És tényleg nem volt választási lehetőségem. Azt válaszoltam, hogy nem, és a helyemre kullogtam, mert tudomásul vettem, hogy itt nem nyerhetek.
- Általánosban kövér voltam. Minden héten más-más tanár volt az, aki szünetben az udvaron felügyelt minket. Amikor a fent említett tanár volt, akkor mindig futtatott velem 5 kört a szünetben, természetesen a többiek legnagyobb örömére. Igen megalázó volt.
- Ugyanez a helyzet, ő ügyelt. Mellette állt a fent említett pisti gyerek (ő mondta el később amit hallott tőle). Ugye az udvaron játszottunk, és véletlenül elestem.
Utólag mondja a pisti, hogy azt mondta a tanár, hogy "úristen ez akkorát esett mint a ház, mi lesz ebből ha felnő". Először azt hittem, hogy a pisti találta ki és ezzel akar szemétkedni, de aztán később rájöttem, hogy ezek nem egy 3.-as gyerek szavai, akárhogy nézzük is.
- Végül ez a tanár lett az ének tanárunk. Soha külön-külön nem énekeltünk, mindig csoportosan. Szolmizációs feladatokkal szereztünk mindig jegyet. Nekem alapból is pocsék hangom volt. Éppen a Himnuszt tanultuk, ami ugye nem egy könnyű dal, mármint zeneileg. Csodák csodája engem szólított fel, hogy énekeljem el egyedül. Én meg mondtam neki, hogy ne haragudjon nem fogom, mert rosszul éneklek. Kb 2 percig vitatkoztam vele, mire azt mondta, hogy ha nem éneklem akkor beír egy 1-est. Jó erre már megadtam magam. Énekeltem. Vagyis "énekeltem", borzasztó hangon, erre a második sor után megszólal: "úristen! tudod mit? inkább hagyd abba!". Természetesen mindenki röhög én meg ott álltam megalázottan.
Azóta sem tudom, hogy mi volt a baja velem, hogy mindig engem alázott meg.
Elnézést a hosszú írásért, de most nagyon kikívánkozott belőlem.
Én pedagógus vagyok, és annyit mondhatok nektek, srácok, hogy az összes tanárt, aki ezeket művelte veletek vagy asszisztált más gyerekek szekáláshoz, nyárson sütögetném ropogósra, és a diplomájukkal gyújtanék alájuk.Szégyen, komolyan mondom.
Velem amúgy nem nagyon történtek ilyenek anno, nagy pofám volt, mindig megvédtem magam. Ha lesz gyerekem, őt is így fogom nevelni, sőt, azt is el fogom neki mondani, amit nálam elmulasztottak a szülők: hogy ha valaki k*csög veled, akkor mindegy, hogy idősebb, tanár, magasabb beosztású, akármi, visszaszólhatsz neki, sőt, szólj is vissza neki, soha ne hagyd, hogy rugdossanak jobbra-balra. A gyerekeket mindig alsóbb rendűnek kezelik, ez pedig nagy hiba. Ugyanolyan emberek, mint a felnőttek, sőt, sok tekintetben jobbak, értékesebbek és okosabbak is. Én nagyon tisztelem a kölyköket. Mindenkinek így kellene, főként a tanároknak.
Nálunk is volt egy tanár, pontosabban az osztályfőnököm felsőben. Rendre mindíg lealázott osztályfőnöki órákon ugyanis én nem nagyon jártam szakkörre, nem vettem részt versenyeken mert örültem ha hazaértem délután a suliból és tanultam.Nah ez a szipirtyó volt, hogy felállított és mondta, hogy én vagyok az osztály szégyene mert nem tettem semmit az osztályért(nem képviseltem sehol blabla), még kb 3-4 ember volt úgy mint én őket is lealázta velem együtt.Az nem számított, hogy jól tanultam és jól viselkedtem.
Volt egy másik tanárom igaz ez nem nagy dolog, de engem folyton a vezetéknevemen(külföldi) szólított miközben az összes lányt a keresztnevén, sőt még bezézgette is őket.Nagyon utáltam ezért.
26-os vagyok: tegyétek túl magatokat ezeken, srácok. Komolyan, k*rvára nem ér annyit. Ezek a tanárok megkeseredett, szánnivaló emberek. Ha érezni akartok irántuk valamit, az legyen a sajnálat, mert többre, másra nem érdemesek, legfőképp nem haragra meg bánkódásra.
Nem szeretem az idézeteket, de hallottam egyszer egyet, ami baromira megfogott: ha valaki iránt haragot táplálsz, az olyan, mintha mérget iszogatnál, és azt várnád, hogy majd ő firkan meg tőle. Nem baromira igaz? Ha ezeken rágjátok magatokat, hogy mi történt anno, meg bár másképp lett volna stb, azzal csak magatoknak ártotok.
Fel kell ezeket dolgozni (kidumálni magad egy ismerősnek, vagy épp ismeretlennek, legjobb szakembernek), elengedni, aztán pedig a jelenre és a jövőre koncentrálni. A múltban vájkálás a legnagyobb hülyeség a világon. Úgysem tehetsz ellene semmit, akkor meg minek rágod magad? :)
Félreértés ne essék: velem is történtek nagyon tré dolgok gyerekkoromban. Nem tanárok vagy osztálytársak felől, hanem családon belül (kissé kezelhetetlen testvér, aki sakkban tartott és frankón terrorizált kb 15 évig, megaláztatás, zsarolás, fenyegetés, amit akartok). Elmentem pszichológushoz 26 évesen, kidumáltam, most már jobb. Jobb ember vagyok, több, erősebb, a magam ura vagyok. És ma már sosem hagynám, hogy eltapossanak. Ti se hagyjátok :). Tegyetek az ellen, hogy taposhassanak el titeket. Most, a jelenben. Az meg hogy régen mi volt...? Kit érdekel? Tudsz ellene tenni valamit?
Na látod :)
Ja, a dicséretet meg köszi :) Riszpekt nektek is!
"Tegyetek az ellen, hogy NE taposhassanak el titeket"
Ott van egy NE, naná ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!