Milyen autistának lenni?

Bár diagnózisom nincs.

De rossz amikor azt mondják másképp látom a világot. Hogy valahogy sosem jó vagy rámhagyják. Vagy amikor én érzem úgy, hogy a többi ember másképp látja, mint én akkor én is egyedül érzem magam. Amikor folyton azt akarják változzak meg tekintsek másképp ne legyjek olyan érzékeny vagy mutassam az érzéseim mind annyira összezavar. Mintha mindenki más lenne aztán vagyok én ott egyedül. Nem értem mi jelentősége van a státusznak nem akarok én lenni a leghangosabb utalom a muszájos dolgokat nem tudom, hogy kell rendesen beszélni és normálisnak tűnni anélkül hogy valaki próbálna lenyomni.

Nem értem illetve megertem a társassági dinamikákat észreveszem néha mi történik de miértjét is van hogy megértem. De én nem tudok megváltozni. Egy pillanatig lehet de nem érzem jól magam ha nem vagyok önmagam. Amit meg mindig rejtegetek mert félek hogy megitélnek furának tartanak pedig anélkül is annak tartanak hogy rejtegetném magam.

Folyton azt hallom a világ más hogy kegyetlen és keménynek kell lenn és az eszem felfogja, de én nem vagyok képes megváltozni. Van hogy kiégek depresziós vagyok akkor én sem latom szépen a dolgokat. Igazából nem is arról van szó hogy mindig szépnek látom csak nem tudom

Meg időbe telik még megértem az emberek szándékait a mondatuk mögött. Nem mindig látom át ha bántanak csak azt látom, hogy bántanak a miérteket keresem en miért vagyok rossz nem azt hogy ő miért mondhatja (pl.:frusztrált önbizalomhiányos).

Sokszor szószerint veszem a dolgokat. Utálom néha zajokat amikor egyszerre szól több dolog azt nagyon nem szeretem bár hozzáedződtem.

Meg vannak még amik nem igazán a társalgashoz másokhoz tartoznak de hosszú lenne leírni