Volt már olyan súlyos balesetetek, aminél közel voltatok a halálhoz? Hogyan dolgoztátok fel?

Nem baleset, hanem anafilaxiás sokk.

Nehezen, mert hosszú napoknak érzett órák voltak, nem csak egy gyors villanás. Bedagadtam, nem láttam, nem kaptam levegőt, le kellett vágni a gyűrűmet az ujjamról, mert elvágta volna a keringésemet és elvesztettem volna az ujjamat is.

Meg itt van bennem a tudat, hogy másokr is megeshet, ha nem figyelek oda.

Nem baleset, de gyerekként pár másodpercen múlt, hogy belefulladjak a Tiszába. Lassan mélyülő partszakaszon hirtelen bele léptem egy jó 2 méter mély árokba a víz alatt. Szinte utolsó pillanatban húztak fel a felszínre.

Aztán megtanultam rendesen úszni.

Lenyomott egy nálam erősebb gyerek a víz alá "játékból".

Elfogyott a levegőm, az utolsó slukkal víz ment volna a tüdőmbe és megfulladtam volna, de valami szerencse folytán pont akkor engedett fel.

Nagyon para volt! Mai napig megvan az emlék! Csak pár éves voltam! Korai halál lett volna és nagyon csúnya!