Miért nem akarják megérteni, hogy így nem akarok osztálytalálkozóra menni mert csak szégyenleném ott magam?

Ez általában úgy jön le az embereknek, a volt osztálytársaknak, hogy már nem is vagy rájuk kíváncsi.

Nem az eddigi életutad kielemzéséért hívnak meg egy ilyen rendezvényre, hanem hogy nosztalgiázzanak veled, esetleg, hogy ismét bulizzatok egy jót, meg ilyenek. Nem kell annyira ráfeszülni egy ilyen eseményre, csak lazán.

#3-4

Én megértem a kérdezőt. Az egyetlen osztálytalálkozónk amin ott voltam nem szólt másról, mint a ki mit ért el az életben szólamokról, dicsekvésekről. Én meg kellemetlenül éreztem magam mert nekem nem volt mivel dicsekedni, el is húztam hamar és többre sem mentem el. Nem is fogok.

Én nem feltétlen vagyok az osztálytalálkozók híve, de szerintem baj, ha dicsekvésbe megy át a dolog, meg hogy 'kibül mi lett... Szerintem pont, hogy nem erről kéne szólnia. Hanem a nosztalgiázásról, poénokról, sztorizgatásokról, lazulgatásról. De munka, meg ilyen dolgokat én hanyagolnám, elvégre kikapcsolódni akarunk, nem? Inkább poénkodás, baromkodás, kártyázás, filmezés, ilyenek..

A másik, sok év elteltével nyilván elszoktak egymástól az emberek. Csak a legerősebb barátságok állják ki az idő próbáját. Nekem van olyan osztálytársam, akire mindmáig szép emlékekkel tekintek vissza. De ez csak akkor működik, ha ő is énrám. Nem erőszak a disznótor...