Szülök! Ha a gyereketek nem vitte sokra az életbe azt hogy tujátok megemészteni mások előtt beismerni nem kellemetlen?

Az unoka az nem büszkeseg önmagában, max ha felnevelni tisztességben. Szaporodni a nyulak meg az egysejtűek is tudnak. Nem kötelező, nem eredmény, nem elvárás. (Normálisabbaknál)

A gyàri munka az meg nem szégyen, ha dolgozik valaki rendesen. Nem lehet mindenki magas beosztású. Nyilván ez sokszor minta alapján is megy, mert ha a szülő is egy gyári munkás, kisebb eséllyel lesz diplomás a gyereke, mint ha ő maga egy orvos.

De sok gyári melós értékesebb ember, mint sok magas beosztású. Az a fontos, hogy jók érezze magát.

Szia!

Én úgy gondolom, hogy akármennyire is vitte, a te gyermeked. Szeresd, attól függetlenül, hogy mennyire vitte az életben. Nem azért kell szeretni valakit, mert olyan magas pozíciókban keresi a milliókat.

Nyilván szomorú, hogy ha esetleg lett volna rá lehetősége, körülménye, nem került jobb munkahelyre... Viszont attól még lehet értékes ember a gyermeked. Nem a munkája határozza meg.

Kellemetlen lehet ismerősök előtt ezt beismerni, de ne erre helyezd a hangsúlyt. Ne mások "elvárásai" szerint értékeld a te gyereked.

Megértem, hogy szeretnél unokázni, de eljöhet ennek még az ideje,nem? Milyen idős a gyereked?

Te is tudhatod, hogy nehéz, felelősségteljes feladat a gyermekvállalás, lehet,hogy a te gyermeked, (főleg ha férfi), még fejben lehet nem érett meg erre az elhatározásra.

Sok a "lehet" és "vagy". Te ismered a tiédet, és szeresd a hibái, gyengeségei ellenére. ❤️

Kérdező!

Láttál te már boldog menedzsert?! :)

Hátha nem azért vállaltál te se gyereket, hogy unokával ajándékozzon meg?

Hozzáfűzném még, hogy annak ellenére, hogy le van nézve egy gyári munkás, vagy Tescós előadó, sokkal nagyobb tiszteletet érdemelnek, sokkal keményebb munkát végeznek, amelyekért elismeréssel lehetünk nekik.

Nem könnyű manapság az emberek között emberi maradni.

Nekem inkább az a kellemetlen, ha valaki az unokájával meg a gyereke menő állásával dicsekszik.

Az ilyen embereknek ugyan milyen élete van?

Folyton bizonygatni másoknak, hogy ők többet érnek.

El sem tudják képzelni, hogy valaki család és stresszes magas beosztás nélkül is lehet boldog.

Sőt, én nem is értem azokat, akiknek ez a céljuk az életben.

Van, aki csak szeretné jól érezni magát, és a szabadidejét azzal tölteni, amit szeret.

Ami lehet nem magamutogató, rongyrázó, de örömmel tölti el.

Amúgy meg a végén mindenki ugyanoda jut, mindegy mekkora vagyona van, vagy mit ért el, volt e gyereke vagy nem.

Viszont az induló helyzet mindenkinél más, így teljesen értelmetlen összehasonlítani másokkal magunkat.

Szégyenkezni meg pláne nem érdemes.

Ugyan miért és ki előtt kellene?

Inkább az olyan emberektől kell elhatárolni magad, akiktől feszengsz, nem kötelező elviselni őket!

Éppen a minap botlottam bele a facen egy tanárnő kommentjébe, aki az általános iskolás osztálykép elé ezt írta.

"Gratulálok nektek, ember lett belőletek, szép családotok van, stb"

Na már most, akinek nincs családja az már nem is ember?

Ez nagyon degradáló.

Nyilván senki nem fogja leírni, hogy "gazdag pasihoz mentem hozzá, hogy a gyerekkel megfogjam" vagy "azért szültem, hogy ne kelljen dolgozni, vagy felvegyem a csokot".

Persze villogni lehet valamivel, de nem látunk mögé, hogy mi a valóság.

Ugyanúgy mikor valaki hitelre vesz luxus dolgokat és azt akarja bizonyítani, hogy jómódú, hamis illúzió.

Ez lenne a mérce, hogy valaki képes volt szaporodni vagy áttiport másokon egy jó állásért?Azt nem fogja odaírni, hány emberrel cseszett ki az oda vezető úton.

Mindenesetre szomorú, hogy tanárnő, aki elvileg értelmiségi, ilyen meggondolatlanul kommentel.