Hogyan tudnám megemészteni, hogy vége a középiskolás éveimnek?

Félreértés ne essék, nem fényezni akarom magam a következő dolgokkal amiket írok. Tényleg nagyon sokat kattogok és szomorkodok ezek miatt.

Középiskola alatt eléggé elhanyagoltam magam, az arcom is csúnya volt, befelé forduló voltam kicsit. Voltak barátaim mindig is ezalatt az iskolában is, elnyomva sem voltam soha hála az égnek. Csak szimplán nem éltem meg azokat az éveket, amiket meg kellett volna. Nem hülyéskedtem eleget, nem haverkodtam eleget, nem voltam aktív része az osztálynak és az évfolyamnak valamint a városi középiskolás közösségnek, nem jártam péntekenként városba, aztán bulizni sem.

Kb. középiskola 4. évében kezdtem megváltozni mind külsőre, mind belsőre, de az már veszett fejsze nyele volt. Kb. egyetem alatt fejlődött ki a személyiségem, stílusom stb. Teljesen nyitott vagyok, haverkodok, hülyéskedek, benne vagyok minden programban és élvezem is kicsit azt, hogy népszerűnek számítok a lányok körében.

Ám a sírás kerülget, ha visszagondolok, hogy milyen jó volt a középiskola, és még milyen jó lett volna, ha ki is élvezem mind a 4 évét ilyen szempontból is, legszívesebben újrakezdeném az egészet. Még most az nyugtat, hogy nem vagyok idős (21 éves) és sok középiskolás ismerősöm is van, így kicsit annak is érzem magam ez kárpótol valamilyen szinten.

Azonban tudom, hogy 2-3 éven belül ennek is vége (legalábbis szerintem), és akkor már erre sem tudok támaszkodni.

El fog ez múlni valaha? Van még így valaki ezzel, mint én?