Sok szülő miért lódít, amikor a gyerekéről van szó?

Emlékszem, amikor kicsi volt a gyerekem, már akkor is minden szülő nemlétező csodás képességekkel ruházta fel a saját gyerekét.

Amikor kicsit nagyobb volt, akkor sok osztálytársa anyja előadta, hogy az ő gyerekeik több nyelven beszélnek anyanyelvi szinten, de a gimnáziumban szinte kettesekkel, hármasokkal mentek át. Rengeteg ilyen történet és túlzás megesett, ezt csak a példa kedvéért írtam.

Most eljutottunk oda, hogy fiatal felnőttek a gyerekeink és sokan a valóságot teljesen kiforgatva beszélnek róluk. Pár napja találkoztam a fiam egy régi osztálytársának anyjával, aki újságolta, hogy az ő fiának már 3 saját ingatlana van és abból él, hogy kiadja őket. Gondoltam, hogy milyen ügyes, de nem bírtam elképzelni, hogy 24 évesen hogyan gyűjthetett ennyi pénzt. A minap kiderült, hogy egy ingatlana sincs, csak azzal foglalkozik, hogy a tulajdonos alá dolgozik és megbízottként kiad lakásokat.

Nem, nem lennék irigy akkor sem, ha tényleg megvalósította volna ezt. Az én gyerekem is vitte már valamire és sokra is fogja, ha így halad. Lediplomázott, jó pozícióban, jó fizetésért dolgozik.

De valótlanságokat miért kell állítani?

Én mindig azt mondtam, ami tényleg van a gyerekemmel és tényleg létező dolog. Feleslegesnek tartom a lódítást, mert az hamar ki tud derülni.