A férfiak között tényleg van olyan aki annyira büszke hogy inkább hanyagol egy nőt csak mert nem áll jól anyagilag és szégyelli ?

Vagy csak úgy gondolja, hogy neki semmi pénze randizgatni még ha felesben fizetnének se. Mondjuk hát ezt is lehet szégyellni nyilván. Én sem érezném magamat jól nőként sem ilyen helyzetben, még ha általában állja egy férfi a randit, akkor sem árt nyilván, ha van nálam elég pénz, ha az illető mégsem akarja az enyémet is fizetni.

Ez nem büszkeség, egyszerűen csak az ember nem járatja le magát szándékosan. Én se ismerkedem évek óta, 30 évesen anyámmal élek, nincs kocsim, nem keresek jól. Már 24-25 évesen is elakadt az ismerkedés amiket ezeket leírtam egy lánynak, sajnos azóta se tudtam megszedni magam anyagilag. Ha borítékolható az elutasítás, akkor miért hitegessem magam azzal hogy lehet esélyem?

Ez inkább depresszió. Amíg hullámvölgyben van nem akar jópofizni senkivel. Mondjuk nem valami korrekt hozzáállás, ha már 2 éve együtt vagytok.

2# Első vagyok, akkor értem, nekem is volt ilyen időszakom, amikor nem volt munkám pár hónapig pár éve. Csak én nem a párommal voltam ilyen, mi együtt laktunk, bár a kapcsolatba sem tudtam annyit beletenni, de én pl a barátaimtól zárkóztam el abszolút, mert úgy éreztem, hogy otthon döglök mint valami darab semmirekellő, miközben mindenki dolgozik és éli a felnőtt életét és hogy minek találkozzak normális emberekkel, mikor én egy életképtelen senki vagyok. Hónapokig nem beszéltem velük, csak miután összeszedtem magamat. Szerencsére megbocsátottak.