A 10 évvel ezelőtti éned büszke lenne most rád?

Nem, mert akkor még más dolgokon volt a prioritás, és nagyot fordult a világ is, meg a 10 évvel ezelőtti énemnek sok dologgal kapcsolatban lövése se volt saját magáról, pl. hogy nem képes megülni a seggén, tehát irodában történő munkavégzés kizárva.

Viszont megnyugodna azt látva, hogy később minden rendben lesz.

Hát, szerintem összességében igen.

Most 35 éves vagyok, van munkám, barátaim, hobbim, autóm, de nincsen párom és a lakásom is olyan amilyen, sajnos jobbra nem tellett egy kis panellakásnál. Illetve van olyan hobbim, amivel bár pénzt nem szerzek az egészségemért sokat teszek és alapvetően mondhatni kimeríthetetlen örömforrás.

Másik oldalról 25 évesen nem volt semmim. Pontosabban mínuszban voltam. Diákhitel, tartozások. Befejezetlen egyetem, azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Nem voltak céljaim, értelmes hobbim, fogalmam nem volt, hogy lesz lakásom, házam, autóm. Gyakorlatilag az öngyilkosságon gondolkodtam.

Illetve nagyon sokat nyitottam az emberek felé, sokkal kevésbé vagyok antiszociális, már már népszerűnek vagyok mondható a hobbimon belüli körökben. Sokkal pozitívabban látom az életet, ami jó.