Miért van az, hogy én sose lehettem még egy kicsit sem büszke magamra?
Gyerekként is ki voltam közösítve az osztálytársaim által, sosem voltak igazán barátságaim. Mivel csendes voltam, gyakran voltam gúny tárgya.
Még sosem voltam felbecsülve sehol sem. Mindig olyan ember voltam, aki inkább szégyellte magát mások előtt, és sok hibát el is követtem az életben.
Én egy senki vagyok az osztálytársaimhoz képest, mindannyian elértek valamit, csak én nem. Nem egy olyan helyzetem volt már, hogy a volt osztálytárs ott ült az irodai munkahelyén, nekem valamit intéznem kellett ott, és szégyelltem magam, amiért ő valaki lett, míg én gyerekként is egy senki voltam, meg most is az vagyok. Belegondoltam magam, hogy milyen jó már neki, hogy ő ott is nagyképűsködhet, nekem meg nincs mire.
Életemben sok csalódás ért már, és tök jó annak, akinek erre sosem volt esete.
Ne büszke akarj lenni, hanem hálás...
"Jó neki, hogy nagyképűsködhet"??
Lesír az írásodból, hogy rossz felől nézed a dolgokat.
Változtass vagy tűrj, a te döntésed.
Ha akarsz változtatni, máris van valami, amiért hálás lehetsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!