Vannak itt magányos fiatalok, 20-30 év közöttiek? Miért vagy magányos? Haverok, barátok párkapcsolatban, te egyedül?

Csak a barátom és haverjai barátai vagy haverok bnöi voltak a köröm.

Szakítással megszűnt minden.(mivel ahz exek olyanok hogy szakítás után lehordanak mindenkinek es mindenki az ő pártjukra áll)

Az en bnőim átverősek meg ilyesmik voltak ill mai napig is azok, így már korábban megszuntettem velük a kapcsolatot.

Általában addig van szoc.életem csak, míg van komoly barátom.

*nem élek a családommal. Hanem ha vn barátom akkor vele, vagy máskor meg pl külföldön dolgozok élek.

A családi ház lákhely csak akkor kell ha pl nunca munkám barátom se es nem tudnék hol lakni.

Barátok eltűntek. Gyerekeik lettek és csak más szülőkkel barátkoztak. A gyerektelen barátokat lekoptatták.

Családom sose volt. Anyai nagyszülők utálták apámat, és emiatt engem is már születésemkor. Apai nagyszülők pedig anyámat utálták. A testvérem azért gyűlöl, mert amikor megszülettem apánk többet foglalkozott velem. Apám 6 éves koromban utált meg amikor elváltak anyámmal.

Anyám szerintem sose szeretett, mindig leszart, csak akkor szól hozzám ha pénz/segítség kell neki.

Tehát se család, se barátok. Első és egyben utolsó párkapcsolatom; kiderült hogy végig kurvázott és tripperes lett. Aids gyanús is volt, többször ment vissza tesztelni.

Párom van, de nincsenek barátaim. Egy sem. A munkám szar, minden munkatársam nyomorult, mindenki mindenkit kibeszél, stb. Szóval velük nem vagyok jóban. Szaktársakkal szoktam dumálgatni, de azok se barátok.

Sokszor mennék bulizni, de nincs kivel. Páromnak van egy csomó barátja, haverja, ő állandóan bulizni jár, én is ezt csináltam régen, de azóta nincs senki, aki eljönne velem. Ez fáj a legjobban. Páromnak általában még azért nincs alkalma eljönni, mert más városban járunk egyetemre, és nem tudjuk kivitelezni.

Nem vagyok boldog. Utálom az életem.