Érdemes kb 25 éves koromig csak utazgatni, pénzt gyűjteni, családdal lenni majd utána költözni külföldre? Nem túl késő akkor egyedül, párkapcsolat nélkül új életet kezdeni?

Miért kell valakit így lehúzni? Miért baj ha álmodozik és tervez? Ja azért mert te nem teheted meg esetleg? Sz*r neked...

Kérdező..ez a Te életed.. csináld úgy ahogy Te látod jónak szerintem. Ne mások véleménye alapján dönts.

Kedves kérdező!

Ezt neked kell tudnod, érezned.

Sok esetben nehezen szakadnak el az emberek másoktól, a kötelékek a szabadságuk, sikerük kibontakozásának bilincse.

Mivel fiatal vagy nem árt a tapasztalat a világból, emberek, mentalitás, ...stb.

Ha anno nem indultam volna el, nem itt tartanék az biztos.

Karrier terén hasonló cipőben voltam.

Annyi, hogy én félbe is hagytam a szakmát, mert nem éreztem magaménak + rám volt anno tukmálva.

De mellette sok mást eltanultam , megtetszett másik szakokon oda esett látogatóként az iskolában (művészeti)

Otthagytam, utaztam, dolgoztam, kerestem önmagam s megoldást arra, hogyan tudnám egy munkába bevállalni mindazt, amit szeretek és a saját értékelésemet alátámasztották a visszajelzések.

Az utazás, munka mellett olyan tapasztalatra és ismeretségre tettem szert, amit itthon nem tudtam volna.

S láttam, tapasztaltam olyan dolgokat is más embereken látva, hogy megerősödjön bennem az:

Milyen életet nem akarok, s milyet szeretnék.

Kellenek a tapasztalatok minden téren. Mellette önfejlesztés (kivül belül)

+jobb fiatalon, fiatal testben kitaposni az út elejét.

Senki se akar pl 50+os fejjel alul maradt robotoló munkát végezni

Ezért kell megalapoznod előre.

Ami munkát vállaltam eleinte, az nehezen ment volna nehezebb, fáradt idős testben.

24éves koromra már kialakult bennem minden, ami kelett ahhoz, hogy fiatal sikeres vállalkozóként bele fogjak abba, amit szeretek.

Hidd el, ha beindul egy vállalkozás, eleinte lehet ott kell lenned s oda tenni magadat.

De ha sikeres leszel tényleg, akkor nem lesz probléma pl havonta 1x haza utazni.

Mi is kint élünk párommal, annyi a különbség, hogy olyan karriert építettünk ki:

Nem helyhez kötött.

Ha pl elköltöznénk max a lakcím/futárszolgálat , kis papírozás az ami kellene s gördül tovább az üzlet.

A párkapcsolat az pedig jobb is ha akkor van, amikor letisztázódnak dolgok pl mit s hogyan szeretnél.

Mi pl ha az első találkozásunk napja előtt pár hónappal vagy fél évvel találtunk volna egymásra nem jöttünk volna össze.

Akkori személyiség, karrier s önmagunk keresése betett volna csúnyán.

+ képzeld mi 13évvel azelőtt gyerekkori barátok s volt oszt.társak voltunk.

Üzleti célból keresett fel párom, mert látta a képeket rólam (öltönyben voltam stb).

Aztán a talin emlékekről, értékrendről, tapasztalatokról...stb volt téma és olyan szinten meg is tetszett a másikunk személyisége is, hogy apránként összejöttünk.

Az üzleti ajánlatára ugyan nemet mondtam, a kapcsolatra pedig igent.

:)

Sose tudhatod.

De vannak ismerőseim, akik szintén otthagyták magyart, a boldog kapcsolatot pedig más országokban találták meg karrier mellett.

Ismerek olyat, aki a magyaron kívül semmit se beszélt, de fejest ugrott.

Svédben dolgozott, rátalált egy szintén ottani nyelvet nem beszélő nőre.

Se közös ottani nyelv, se az anyanyelvük nem volt közös.

Lassan 7éve vannak együtt és 3 nyelvet beszélnek - a szerelem sok mindenre képes.

Eleinte kb mutogatásból meg fordítóból állt a kommunikációjuk.

Sok ember azt se tudja mit akar az életben, te már elméletben tudod.

Mások ölnének csak azért, hogy tudják azt mit csinálnának legszívesebben.

Tudom, mivel sok emberrel foglalkoztam s van hogy online vállalok max 4 embert egyszerre párhuzamosan.

Sokaknak a bilincs önmaguk vagy pont az, hogy nem találják magukat, maguk helyét.

Ezek önértékelési problémákból, sikertelenségből s negativitásukból fakad az esetek 99%-ban.

Voltak akik féltek kilépni a kis megszokott világukból.

Pl szülőktől való eltávozás.

A túlzott szülőkhöz való ragaszkodás idővel a párkapcsolatra is kihathat.

Pl az illető számára nem alakul ki az, hogy új család megalapozásához a párját kell első helyre rakni a felmenők helyett, hiszen a párjával fogja megosztani az ágyát s a jövőjét.

(persze nem azt jelenti, hogy letojja szülőket , csak nem minden körülöttük forog)

+ az önállóság!

Lehet tartani a kapcsolatot a szülőkkel, főleg manapság a net hatalmas segítség.

Csak gondolj bele anno pl elment valaki katonának vagy szerencsét próbált nem hallhatta, láthatta a másikat, volt hogy évekig semmi, max egy nehezen célba ért levél.

Még a mamát is sikerült rávenni az elektronikára, ami szerinte a sátán kb...

Mára kamerán keresztül tartjuk a kapcsolatot, havonta vagy 2 havonta pedig haza ugrunk meglátogatni őket.

De anno megismertem egy ügyfelemet, aki hallott magyarul, amikor páromnak szóltam.

A bácsika pedig megszólalt picit törve magyarul.

Elmesélte, hogy több mint 40éve itt van és apránként a családját is hozta és élete legjobb döntése volt.

Imádjuk a papikát, jó fej és teljesen más, felszabadultabb mentalitása van. Nyitott.

Mamámmal is beszélgetnek egy ideje neten.

Nekik javult a magyar, mama meg tanulja a németet.

Recepteket cserélnek, főzéskor eldumálnak.

Ugye nyuggerek már xD

Azok az emberek nem szeretnek kint lenni, akik nem találtak önmagukra, sikereket nem értek el, csak picit több kessel haza mentek a zsebükben.

Én úgy vagyok :

Mindegy hol vagyok, legyen olyan a hely, táj ami tetszik s csendesebb környékeket szeretem és inspirálódok.

+imádom a túrákat, biciklizést.

Bátorítanálak, mintsem lebeszélnélek a lehetőségedről, főleg szülőként szerintem lehet féltenének szüleid, de a jobbat kívánnák neked is.

Egy rendes szülő nehezen engedi el a gyermekét, de a jót s jobbat szeretné gyermekének.

Ismerek olyan szülőt sajnos... Aki betegesen folytogatja maga mellé a gyereket s rosszúl van ha csak 1 hétre elmegy a gyerek. (én családomban van ez...)

A lányban semmi nem alakult ki. Se önállóság, kis függetlenség, kb életképtelen szerencsétlen.

Szörnyű látni mennyire elfajulhat ebbe az irányba is a nevelés, kötelék.

Ha a gyerek pl suli miatt távol van akkor folyamat napi több alkalimmal is felhívja anyucikáját s már magától helyzetjelentést tart minden egyes mozdulatáról...

Nagyon beteges a a legdurvább az, hogy a gyerek olyan szinten be lett idomítva, hogy magától teszi meg ezt.

Egyetem után lelkileg össze fog omlani a gyerek.

Már most is leblokkol bizonyos tök hétköznapi dolgokon.

Volt hogy bőgve esett be a szülinapi partira, azt hittem valami nagy baj van.

Erre: Pirost kapott autóval és egy átkelő csöves oda ment bekopogott az üvegen hogy kéregessen.

A lány lesokkolt, elkezdett bőgni és a nagy dudáló sorra indult meg nehezen....

Mindez 20évesen...

Ez egy durvább eset arról, hogy jobb önállónak, helytállónak lenni, mint pl ilyennek.

Próbálj ki dolgojat, hogy jobban érezd mit akarsz s merre, hogyan :D

S megtanulsz szabadon mozogni stressz nélkül.

Introvertált vagyok, de mivel sok szituációhoz hozzá szoktam, szinte olyan gördülékenyen mennek, mint a levegővétel.

Anno full gyomorgörcs voltam, ha csak BPre fel kellett utazni xD

Aztán ha jól mennek, alakulnak a dolgok, rájössz: Mindent meg lehet oldani.

Neked kell megteremteni azt, hogy szabadabb legyél s megtehess dolgokat.

Pl ne is menjünk messze: Hazaút a családhoz.

Rajtad áll :)

Sok sikert és kitartást!