Egy kicsit sok ez nekem. Tudnátok tanácsot adni?
Napi 0-24-ben az megy, hogy én mindenkinek segítsek, mindenkinek hallgassam meg a problémáit, mindenkinek legyek a támasza, mindenkinek ugorjak, ha kell valami.
Elegem van. Amikor segítek, vagy bíztatom a másikat, egy r*hadt “kösz” nem csúszik ki a száján, gondolom neki természetes, hogy ki van nyalva a hátsófele és mindenki körbeugrálja.. Legjobb barátnőm maga alatt volt, őt is normálisan, higgadtan nyugtattam, megvigasztaltam, mindig ott voltam neki.
A párom ideges a vizsgái miatt, amiatt is, hogy nem találkozhatunk, ő is ahol tud belém rúg folyamatosan, kioktat..
Soha senkinek semmi nem jó. Közbe az, hogy én nekem mi a bajom, meg se kérdezi senki, de még annyit se, hogy “mi van veled te barom” vagy valami.
Nagyon elegem van, hogy én mindig mindenkinek ott legyek, de amikor rólam van szó, mindenki éppenséggel elfelejt.
Nekem is nagyon sok bajom van, csak arra lenne szükségem, hogy valamelyik barátomnak kiöntsem a lelkem. Már az is nagy segítség mégha nem is reagálnának semmit..
Egyszerűen elfáradtam, lehet önzőségnek tűnik de nekem ebből elég volt.
Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, és elnézést a csúnya szavak, illetve a hülye fogalmazásomért. Egyáltalán nem önsajnáltatásnak szántam, csak kicsit ki akartam adni magamból.
Valaki esetleg tud írni valami tanácsot, vagy tapasztalatot ebben az időszakban mit csinált mikor nem kapott senkitől viszonzást?
Ha nem hallgat meg a barátod, legjobb barátnőd se akkor az eléggé egyoldalú kapcsolat, akkor miért vagytok együtt?
Ezt nyugodtan nekik is elő lehet így adni, hogy lássák hogy most kivételesen neked jönne jól egy kis megértés, segítség.
Ugyanakkor ez lehet valamilyen szinten a te hibád is, hogy sose vártál el tőlük semmit, mindig csak meg akartál nekik felelni és ezért sok mindent lenyeltél amit nem kellett volna. Nem szabad másoktól olyant elvárni ami nekik nehezükre esik, mert előbb utóbb visszatérnek a régi szokásaikhoz de nem is kötelező olyanokkal lenni akik a legalapvetőbb dolgokra se képesek érted.
#1 Köszönöm a válaszod!
Igen, egy kicsi megfelelési kényszer mindig is bennem volt sajnos, egy kisebb gyerekkori “trauma” miatt van ez. Lenyelni vagy elengedni dolgokat sose szoktam, mindig szóvá teszek mindent, és vitatkozok ha olyan a helyzet, de ez sem jó mindig.
A párommal való “kapcsolaton” is elgondolkozok, hogy minek vagyok még vele együtt..
Barátnőm pedig néha szokott segíteni de nagyon felszínesen, meg teljesen kényszer lenne neki úgy adja elő magát, szóval nem is értem. Ma kérdeztem meg délben, hogy átmehetek-e hozzá kicsit beszélgetni, azóta még nem írt, de van egy érzésem, hogy előszedi a kifogásait...
nem azt mondom, hogy most szakíts velük de ha vannak olyan igényeid amiket ők nem tudnak kielégíteni akkor kereshetsz olyan barátokat akiknek ez nem esik nehezére.
A megfelelési kényszer meg nekem is ismerős, de soha az életben nem fogsz egy köszönömöt se kapni csak azért, mert te felelősnek érzed magad mások sorsáért és mindenképp meg akarod oldani az ő problémáikat. Ezt előbb utóbb engedd el, mert kötelességtudatért cserébe senki se fog szeretni/segíteni.
Ismerős. Tudok sok olyat, aki ugyanezt csinálja. Sokan csak magukkal törődnek, a saját bajaikon kívül nem látnak el a másikig. Te viszont saját magadat nem látod, csak másoknak engedsz, hagyod hogy leszívjanak.
Tanuld meg magad elsőre helyre tenni. Értsd meg, hogy te vagy a legfontosabb, és akárki akármilyen bajjal fordul feléd, ha te nem érzed úgy, hogy AKARSZ, hogy VAN KEDVED segíteni neki, akkor ne segíts. Én így élem az életem, és soha nem csinálok olyat, ami nem esik jól.
Így akinek segítek, teljes szívvel segítek.
Sokkal többet érsz, minthogy bántsanak. Nagyon jószívű és kedves ember vagy, de magaddal is legyél az. Ezt javaslom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!