Érzett már más is hasonlóan ennyi idősen?

40-esként mondom hogy azért ilyenkor se fenékig tejföl az élet, vágod, család-háztartás fenntartás, munkába járás, ilyesmik, aztán a kevéske szabadidőmben próbáljam élvezni is az életet 😄

Meg ha elmegyek valahova bulizni kb. a legvénebb vagyok a sok tini közt, tök kellemetlen.

A tőlem fiatalabbak is néha csókolommal köszönnek nekem, hát halok be a röhögéstől 😄

Párkapcsolat alakítás is sokkal könnyebb fiatalon.

Nem én 19-20 évesen kifejezetten boldog voltam. Annyi hogy hasonló elképzelésem volt hogy majd ha “megnövök” mennyivel jobb lesz.

Most 32 éves vagyok…a környezetemben nem sok boldog embert látok. Van aki jobban él valaki rosszabbul..de kimagasló életet szerintem kb csak a moziban látni.

20 évesen zajlik az élet..suli barátok bulik csajok..most is megvannak ezek a dolgok de őszintén szólva az ami régen elég volt a boldogsághoz most már kevés..és sokszor nem is tudod mi legyen a következő lépés

Azért nem mindenkinek sikerül minden..

De az az élet rendje, hogy először meg kell dolgozni azért, amink van, aztán jöhetnek az újabb, "unalmasabb" célok.

Ötvenes,évek óta független férfi vagyok. Nagyon jól érzem magam testileg,egészségileg, lelkileg.

És bizony, ennyi búskomor,boldogtalan,egymást unó fiatal férfit és nőt, családosan,kapcsolatokban még nem láttam, mint amennyi ma van.

Nem hinném,hogy a fiatalok annyira felhőtlenül élnek,mint azt a hazug reklámokban mutogatnák.Kevés a mosoly és a szeretet az arcukon,inkább közöny és szomorúság. Hiába a család,gyerek, márkás kocsi stb.

Most jobban feltűnik ,így karácsony előtt,ha az ember egy plázában körülnéz. Csillogó üresség,megjátszott boldogság .

Örülök, hogy nem ma kell huszonévesnek lennem. Egyébként érdekes módon, de nagyon jól kijövök a fiatalokkal, udvariasak és mindenhol, ha úgy alakul jól elbeszélgetünk.

55/F