Elcsesztem az életemet. Hogyan lehet ebből kijönni?

Ez így eléggé szar helyzet. A probléma, hogy kinek kell majd egy 28-30 íves ember 0 munkatapasztalattal?

Neked innentől ebbe is többet kell beleraknod. Neked az egyetem mellett most már kellene dolgoznod is!!

Már nem úgy mondom, hogy valami, de látom, hogy nálunk azonnal mennek kukába az önéletrajzok, akik 30 évesen phd kutatnak minden, nagyon okoska, csak nulla munkatapasztalata van. És nem csak nálunk van ez így... legyen, kell a munkatapasztalat. Ha félállás, ha akármi, de he te most tapasztalat nélkül kerülsz ki egyetemről, akkor már keresheted is az alsópolcos állásokat, mert kutyának nem fogsz kelleni.

Nem. Tudom, hogy nálunk nem divat komolyan venni a mentális egészséget, de igazából nem is TE cseszted el. Nagyon szar párhuzam, de ha évekig fizikai problémád lett volna, akkor is itt szapulnád magad 28 évesen, hogy "áhh, éveket csesztem el ezzel a rohadt kemóval, nem kellett volna".

Nagyon sokan keresik egyébként az útjukat huszonévesen, sőt még később is. Nekem nincsenek mentális problémáim, csak későn érő vagyok, abbahagytam az egyetemet, elmentem dolgozni, újrakezdtem egy másik szakon, azt is abbahagytam és elmentem dolgozni, végül befejeztem az elsőt, majd elhelyezkedtem annál a cégnél, ahol az utolsó évemben dolgoztam, teljesen más területen, mint amire a papírom szól.

Ha kérdezik, miért, akkor simán elmondhatod, hogy nem érezted azt az első kettőnél, hogy ezzel képes lennél még 40 évet foglalkozni, de az utolsónál már igen, és abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a szüleid tudtak, vagy akartak támogatni. Ha meg esetleg úgy teltek el évek, hogy jogviszonyod sem volt, és pampognak, hogy miért, akkor családi okok. Abba a legritkább esetben kérdeznek bele, úgy tudom, meg sem tehetnék.