Véglegesen elcsesztem az életemet?
Bennem van ez az érzés már régóta, de pár napja egy hozzám közelálló személy mondta a szemembe és én azóta nagyon szomorú vagyok.
Sok területen nem ott tartok, ahol kéne és úgy érzem, már nem is lehet javítani. 28/N vagyok. Már rég dolgoznom kéne a szakmámban, csakhogy nekem még olyan nincs. Most kezdek majd egyetemet. Érettségi után egyből dolgozni kezdtem, nem tanultam tovább, most jutottam el oda, így elcsesztem nagyon sok évet. Így valószínűleg nem is fogok egy ideig benne dolgozni, mert gyereket szeretnénk hamarosan, egyetem alatt nem, de utána igen, nincs már olyan sok idő arra, hogy építgessem a karrieremet és utána menjek szülni.
Nincs pénzem. Volt valamennyi félretéve, de feléltem, amikor egy ideig munkanélküli voltam, meg egyszerűen mindig volt valami, így kb. 1 millióm van félretéve, amúgy a fizumból élek ami el is megy a hónapban. Párom fiatalabb nálam (26) és ő is később kezdte az egyetemet (nem annyira későn mint én fogom), amit még nem fejezett be, emiatt ő sem keres jól, ezért neki sincs nagyon pénze, így az sem opció, hogy összerakjuk pl az esküvőre (nem két tanúsat szeretnénk), lakásvásárlásról már rég letettem, szerintem azt szülői segítség nélkül max az tud venni a mai világban, aki kiemelkedően jól keres. De utazni meg ilyenekre sincs pénzünk. De ha végzünk az egyetemmel, akkor én nem fogok rosszul keresni, ő meg (előreláthatólag) jól fog, de az még idő.
Szinte mindig túlsúlyos voltam, hol jobban, hol kevésbé, az utóbbi időben jobban, amit lassacskán leadok, csak az itt a legnagyobb baj, hogy már a hasam is striás lett, ami nem tűnik el soha és nagyon zavaró... Mert lefogyni letudok, de a nyoma mindig ott marad.
Barátaim sincsenek, kivéve egy, meg a páromat is ide sorolnám, mert vele is mindent meg tudok beszélni. Szinte minden barátságomat én szakítottam meg, mert toxikus emberek voltak, vagy megváltoztak, vagy csak kihűlt a dolog, igazából lehetnének barátaim, csak a minőség rossz lenne. De így meg nagyon egyedül érzem magam sokszor, nem lóghatok mindig a páromon, meg az egyszem barátnőmön. Hiányzik egy nagyobb baráti táraság, mint ami a gimiben volt.
Leginkább ezt az egyetem dolgot sajnálom, mert oké, hogy tanulni sosem késő, de azért mégis az, hiszen sok évet elcsesztem a rossz munkákra, meg a szülés miatt necces, minél hamarabb el kéne végeznem. Utána meg ki tudja felvesznek-e bárhova ha kisgyerekem van vagy túl öreg pályakezdő vagyok.
Lehet még ezeken javítani vagy ennek ennyi, elcsesztem?
válasza:Leírom, én mit értettem meg abból, amit leírtál:
- egy dolgos, rátermett ember vagy, aki érettségi után egyből dolgozni kezdett, és eltartotta magát.
- annyira előrelátó voltál, hogy még a munkanélküliség sújtotta időkben is volt miből megélned
- bár nincs végzettséged, mégis félre tudtál újra tenni 1 millió forintot
- beláttad, hogy a végzettség hiánya nem szerencsés, ezért beiratkoztál egyetemre
- van párkapcsolatod
- mindketten jó szakon tanultok, van előttetek perspektíva egy jó élethez
- van egy barátod
Ha ezt összefoglalom, akkor azt látom, hogy fiatal vagy, jó úton haladsz, van előtted perspektíva. Én háromszor felvételiztem felsőoktatásba. Először inkább nem kezdtem el, a második szakomról kirúgtak, a harmadikat végeztem el. 27 évesen lett először állásom, nettó 150-et kerestem. Most 37 vagyok és 800-at keresek, van egy házam, amit kifizettem, meg két gyerekem.
Nem, nem csesztél el semmit, csak kanyargósabb az utad, ennyi. Nekem tetszik, amit csinálsz.
válasza: válasza:Hát azért az a barátságos rész elég érdekes.. nekem is volt egyetlen ilyen ember, aki 'mindenkivel megszakította a kapcsolatot, mert toxikusak meg stb'. Aztán láss csodát, végül én is vágóhídra kerültem nála valamiért. Úgyhogy ő az egyetlen ilyen ember az életemben, aki 'kivagja' a barátait, utána meg csodálkozik, hogy egyedül marad.
De ez önbizalomhiányából fakad egyébként, amin lehet tudatosan dolgozni. Akinek nincs önbizalma, nem fog tudni megbocsátani, meg mindent sértésnek vesz, és inkább elzárkózik, mint hogy 'tobb csalódás' érjen mert úgy gondolja, nem tud vele megbirkózni. Azt mondod, hogy toxikus emberek. Ne haragudj, de ezek alapján te vagy toxikus, mert nem lehet csak úgy embereket kivágni az életedből...
A többi meg olyan, hogy ez az ország egy rakás fs. Mindenki küszködik most a pénzzel, aki alá nem tettek lakást. Egy normális társadalomban egyetem nélkül is meg kéne tudni élni.
Szóval nem cseszted el az életed, csak változnod kell sokat. A gondolkodásodon a legtöbbet szerintem. A többi meg majd jön magától.
válasza:Jó ezt rosszul fogalmaztam, ezek többsége nem volt nagy barátság, amiket meg kellett szakítani. Kettő ilyen volt, ahol legjobb barátok voltunk és "kivágtam" őket. Az egyik nagyon kihasznált, kontrollált, mindig minden úgy volt, ahogy ő akarta, energiavámpír volt. Nem akart változtatni. Ez egy 2 éves barátság volt. A másik jobban fájt mert az 7-8 év volt, tiniként ismerkedtünk meg, aztán sokat változtunk mindketten és nem egy irányba. Neki még mindig vicces volt, hogy bánt engem, ráadásul egyre többet szólt be mindenre, akár arra is, hogyan öltözködöm, mit eszem, ha valami picit hibáztam azt hallgathattam hónapokig, pl rosszul emlékeztem a találkozó helyére. Sokszor szóltam neki, azt mondta ő ilyen, fogadjam el. Nem fogadtam el. A többi inkább csak kihűlt és egyikünk sem írt rá a másikra többet. Eleinte csak kevesebbet, aztán semmit. Akikkel meg pár hónapig voltam jóban és jobban megismerve láttam hogy nagyon nem passzolunk azoknak nem hiszem hogy fájt hogy megmondtam hogy ezt hagyjuk.
Bár önbizalomhiányom tényleg van.
válasza:Dehogyis cseszted el, még bőven előtted áll az élet, nem kell beletörődni a dolgokba, na akkor rontanád el.
Az egyetemen amit kinéztél van levelező szak? Édesanyám régebben a húgommal volt terhes és szült amíg az egyetemet végezte levelezőn.
Az meg, hogy kisgyermekes leszel nem hátrány (őszintén ha nekem lenne egy baba otthon, ha nem mondanám senki sem tudná), pályakezdő pozíciókban is vannak idősebbek, meg kell találni azt a céget aki normális áll hozzá a dolgokhoz és nem lesz semmi gond. :)
válasza:Hát figyelj, te tudod. Én biztos nem tudnék megszakítani egy nyolc éves barátságot. Nekem is van olyan barátnőm akivel 16 évesen rengeteget veszekedtünk meg hasonló beszólogatós volt mint akit te leírtál. De az emberek változnak, Meg egyébként minden embernek vannak hibái, amit meg kell tanulni elfogadni. Néha ezzel a barátnőmmel még mindig vannak konfliktusaink, de már több mint 10 éve barátok vagyunk és nekünk ez sokkal többet ér mint néha-néha egy konfliktus. Megbeszéljük, azt kész. Az élet megy tovább, mi meg ott vagyunk egymásnak akkor is. Persze nem ismerem azt a barátod, és nem tudom milyen szinten olyan, csupán a minta miatt írom, hogy erdemes lehet kibékülni vele, mert ha egy emberrel megszakítod a kapcsolatot az okés, de amikor már egy mintát követsz, ott érdemes mélyebben elgondolkodni, hogy mi lehet az oka.
A többi miatt meg fel a fejjel. Szerintem sportolj mindenképp, az sosem árt, pluszt ad az életednek, hogy aktív vagy. És nem csak a kinézet miatt, hanem boldogság hormont termel a mozgás, hosszú távon nagyon előnyös.
Aztán ott van a párod. Szeretitek egymást, ezt pedig értékelni kell. Gondolom Levelezőn csinálod majd az egyetemet, mellette munka. Fiatal vagy még, ne idegesítsd magad fölöslegesen. Élvezd az életet, ez a lényeg.
Köszi jófejek vagytok :)
Igen van levelező, csak nem tudom, kisbabával hogy tudnék majd tanulni :D Ezért tervezzük inkább azt, hogyha befejeztem, akkor szülök.
Hát figyelj #8 én eleve érzékenyebb típus vagyok, ez sokat javult így felnőttként, de még azért bennem van, hogy a folyamatos beszólogatásokat nem akarom hallgatni, mert igenis sértő. Ez a barátom 25 volt, amikor utoljára beszéltünk. Ha ennyi idős korára még mindig úgy gondolta, ő nem változtat ezen, mert ő ilyen, akkor az jellemhiba, nem kell megváltoznia, de akkor mást kell keresnie, akit bánt. Egy idő után napi szinten szólogatott be, olyanokkal bántott, amiről tudta, hogy nekem érzékeny téma. Erőseket is beszólt, például amikor elvesztettem a munkámat és 3 hónapig nem találtam újat, pedig kerestem az első naptól kezdve, küldtem neki egy videót munkaidőben, gondoltam, majd megnézi, ha ráér, erre ilyet ír, hogy "ne küldözgess már ilyeneket, dolgozom, tudom nem tudod az micsoda". Illetve tényleg minden lépésembe belekötött, nem volt mindig ilyen, de az utolsó egy évben igen. A megjelenésembe, abba, hogy hánykor indulok el reggel otthonról, hogy kivel találkozom, hogy mit kommenteltem valahova vagy kinek a képét lájkoltam be. Neki ez vicces volt, nekem nem, szóltam neki többször is, nem érdekelte. Nem számít, hogy 8 évig tartott, ha a végén már csak rombolt.
válasza:Egy esetben lehet "véglegesen elcseszni az életedet": ha olyasmit teszel, ami miatt meghalsz vagy súlyos maradandó egészségügyi károsodásod lesz.
Minden más esetben van még esély korrigálni.
Én ugyan tanultam, de csináltam egy második szakot, amit csak 40 évesen fejeztem be. És többnyire frissen érettségizettek tanultam együtt, és nem lógtam ki a sorból. És így is gyorsan kaptam munkát és sínre kerültem az új szakmámban is.
Szóval fel a fejjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!