Hogy lehetne véglegesen kiölni magamból a nagyra vágyást, az illúziókat?
Néha sajnos megfeledkezek magamról és más kasztba képzelem magam. PL. beképzelem, hogy olyan vagyok mint a többi, hogy viselkedhetek úgy, mint bármilyen más férfi (lehetek magabiztos, férfias ilyenek), hogy nem vagyok másoknál kevesebb, hogy van esélyem egy kiszemelt nőnél, aztán amikor magamba nézek az öngyilkosság gondolatáig hatol le az érzés, hogy nem te ezt nem teheted meg, az egész csak illúzió. Olyan vagyok, mint egy csivava aki nagy kutyának képzeli magát a kerítés mögött, aztán amikor kiengedik a ténylegesen nagy kutyákhoz fülét, farkát behúzva elszégyelli magát. Persze sokáig tudom tartani magam, csak az meg iszonyat depresszióval jár,amiből csak úgy tudok kimászni, hogy elfeledem az aktuális helyzetem. Hogy lehet így élvezni az életet? Ha alkalmazkodom a valósághoz, totál tönkretesznek, leginkább én saját magam, ha nem, akkor valami iszonyat szánalmasan viselkedhetem kívülről nézve és utána iszonyatosan szégyenlem.
Ebből a kasztból meg kilépni nem lehet, genetika, hormonok, na meg így alakult.
válasza: válasza: válasza:Hogy néznek ki egyes, társadalmi osztály alapon? Itt Magyarországon biztos, hogy nem, max Indiában. Az embereket nem ez alapján osztályozzák.
3-as amiért hálás és büszke lehetek azt is felemészti a magány, az, hogy nem élhetem meg a nemiségem, az hogy valamit nagyon elb__tam (egészségügyi szempontból), az ember mindig remél, én már nem tudok. Mi értelme az életnek ha nincs partnered, nem lesz családod és örökké egy senki maradsz? Kompenzáljak pénzzel, karrierrel? Így már egyáltalán nem izgat a dolog. Minden amit teszünk az életben, az hogy minél többet feltudjunk mutatni az azért van, hogy azzal nőt fogjunk és minél minőségibb életet tudjunk teremteni neki és a családodnak, ha másodpercek alatt tudnánk szaporodni és biztosítani az utód biztonságát is erre, addig élnénk, mint a tiszavirág, mert nem lenne értelme tovább, úgy érzem nekem sincs így. A családomról le kell válni lassan, a haveroknak meglesz a maguk kis családja, nekem nem lesz senkim.
válasza:“3-as amiért hálás és büszke lehetek azt is felemészti a magány, az, hogy nem élhetem meg a nemiségem, az hogy valamit nagyon elb__tam (egészségügyi szempontból), az ember mindig remél, én már nem tudok. Mi értelme az életnek ha nincs partnered, nem lesz családod és örökké egy senki maradsz? “
Ez az amit felejts el.A magányból ki lehet törni,válhatsz nyitottabbá,szerezhetsz barátokat.Fogd fel úgy hogy ez az időszak csak a tiéd,hogy magadba nézz,hogy magadra gondolj,hogy feltöltődj.A család felelőssége életreszól,szép, és sokat ad az embernek,de sokan ettől a felelősségtől roppannak össze,fásulttà lehet vàlni ettől is.Hirtelen gyerek,hitel,12 óra munka,az asszony meg gyesen(csak mondtam valamit,de ez sem egy álom èlet)Mindig abban a “korszakodban” élj,amiben èppen vagy,ne az előzőben,és ne a következőben.Ha így teszel a szerelem is könnyebben rád talál,de úgy semmiképp,hogy “na most legyek szerelmes a ku@&a életbe de tüstént”- és akkor egycsapásra belép az èletedbe a nagy Ő.Még így srm érzed ezeket irreális elvárásnak?:D
Az egèszségedet meg óvd amennyire tudod!:) Mindenkinek van nyavajàja,olyan is amit rànézèsre nem is látsz,tudom ettől neked mèg nem lesz könnyebb, de fogd fel úgy,hogy ez is csak az èlet velejárója.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!