30 évesen mindenki visszasírja a 18 éveskori énét?

18 évesen meg azt sem tudod hanyadikan van elseje...

30 évesen annyival jobban átlátok mindent hogy arra szavak nincsenek

A hülyéknek mindegy de az okos embereknek 30 évesen isteni lesz rálátni a világra

Nem, pedig én boldog voltam 18 évesen. Az iskolát rühelltem, de az osztályközösség jó volt, suli után lógni a többiekkel jó volt, péntek-szombat esténként a Deákon iszogatni még -5 fokban is jó volt.

Viszont most alapvetően sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, kevesebbet aggódom a jövőn. Mostanra rájöttem, hogy a legértékesebb tulajdonságaimat úgyis csak a legközelebb állók fogják látni, nincs bennem a megfelelési kényszer, hogy pl. ha elmentem egy jót futni, akkor azt mutassam közösségi médián. Többet ér az, hogy én megéltem egy pillanatot, mint az, hogy milyen reakciókat kapok rá, szóval a legjobbakat ma már megtartom magamnak.

Van pénzem. Nem sok, de kényelmesen kijövök belőle, és mivel én keresem, senkinek nem tartozok elszámolással, hogy mire költöm. Minden ételemet én készítem el otthon. Egyrészt szeretek főzni, másrészt, mint valaki, aki 3 éves korától 19 éves koráig menzakoszton élt, a mai napig örömömet lelem abban, hogy finom, egészséges ételeket eszek, és nincs több tökfőzelék, finomfőzelék, borsófőzelék, egyáltalán semmilyen főzelék lencsén kívül, félig nyers rántotta, mócsingos hús, agyoncukrozott paradicsomszósz, Petőfi leves (minek nevezzelek?). Mindig az van, amit én enni akarok, és úgy van elkészítve, ahogy én szeretem, mert hogy én csinálom ^.^ Szerintem nagyon alulértékelt része a felnőtt életnek, hogy meg van a kontrollod afelett, hogy mit eszel, és az hogyan van elkészítve.

Gimiben is sportoltam, de a mostanihoz képest keveset, ahogy abbahagytam a tanulmányaimat, és "csak" dolgozni kellett, rengeteg szabadidőm lett, elkezdtem komolyabban venni a futást és nem csak stresszlevezetésként használni, megengedhettem magamnak egy uszodabérletet, covid-újranyitáskor edzőterembe is elkezdtem járni, és azt kell mondjam, életem eddigi legjob formájában vagyok. Jobb az állóképességem, és erősebb vagyok, mint 18-20 évesen.

Nem létezik házi feladat, se beadandó, se otthon tanulás. Ha mégis, akkor az az én saját döntésem, hogy mondjuk szeretnék megtanulni egy új nyelvet, nem kényszer. Ha olyan időszakom van, akkor jegelhetem a projektet, és a munkaidőm végén hazamehetek - ha mégsem, azt rendesen megfizetik -, és csak pihenek, meg a hobbijaimmal foglalkozok.

Az én munkám pl. kifejezetten szórakoztató, nem értem muszájnak. Most táppénzen vagyok egy sérüléssel, rendesen várom, hogy mikor mehetek megint.

De ha valaki nem fogta meg az Isten lábát, akkor is ledolgozod, amit le kell, utána nyugodtan kieshet a toll a kezedből, és azt csinálsz, amit akarsz. És ha egy adott munkahely, vagy munkakör nem tetszik, felmondhatsz, kereshetsz másikat, válthatsz szakmát. A suli mindenhol kb. ugyanúgy nézett ki (háromszor is váltottam anno, lényegi különbség nem volt), viszont teljesen másképp telik egy napja egy szakácsnak, egy adatrögzítőnek, egy körmösnek, vagy egy programozónak. Meg van pl. egy ismerősöm, aki azért váltott szakmát felnőttként, mert rájött, hogy soha az életben nem fogja megszokni a korán kelést, és olyan munkát akart, ahol 10 előtt semmiképp nem kell dolgoznia.

Én igen kérdező. Ehhez az is kell, hogy most az életem kissé lejtmenetben van.

Rossz a házasságom (viszonylag korán házasodtam) és a munkahelyemen sem rózsás a helyzet. Pedig sok mindent elértem és a munkámat szeretem, de lehetne sokkal jobb is, ha a vezetőség nem lenne gonosz és nem tenne keresztbe ott ahol tud. A legtöbb kolléga is irigy rám, mert a többség kb. 10 évvel idősebb nálam és van, amiben sikeresebb vagyok náluk. Emiatt pedig frusztrált vagyok és nehéz szemben az árral.

Szóval visszamennék. Olyan gondtalan volt az életem 18 évesen. Persze akkor rástresszeltem érettségire, aztán meg egyetemi vizsgákra, de mai fejjel azok nem voltak igazi "nehéz, stresszes helyzetek". Mára már tudom, hogy vannak ennél rosszabb helyzetek sajnos. Hiába a lakás, az elért szakmai sikerek...mégis néha jó lenne annak a gondtalan 18 éves "gyereknek" (mert egy 18 éves még az) lenni. Komoly, megfontolt, érett gondolkodású voltam már akkor is. Lehet ha újból 18 lennék, akkor kissé lazábbra vennén a dolgokat :)

Szóval értelek kérdező....