Ki az aki még visszasírja a régi szép időket? Mikor megvolt a férfi és a nő hagyományos szerepe?

Régen ez is csak az elit rétegben fordult elő Magyarországon, nem az 50-es évek Amerikájának a középosztályát kell alapul venni.

A magyar parasztasszonyok kidolgozták a belüket a földeken és a ház körül télen-nyáron, majd minden háztartási és gyereknevelési, idős gondozási munkát is elvégeztek. Sokszor a nőket fogták be az eke elé, hogyha az ökröt vagy a lovat el kellett adni. A munkásosztályban meg reggeltől-estig a gyárban robotoltak, hogy utána mehessenek haza takarítani, főzni, mosni, gyereket nevelni. A szocializmusban is az volt a normális, hogy a nők is dolgoznak, és a nagyobb gyerekek magukat látják el, a kisebbeket meg vagy a nagyszülők, vagy a nagyobb testvéreik.

Az ükmamám logisztikai feladatokat is végző házvezetőnő volt egy gazdag családnál, majd saját élelmiszerbolt lánca lett. Az első férje munkanélküli nemes volt, a második meg napszámos. Mindkét házassága alatt dolgozott; az elsőben azért, mert szerette csinálni, a másodikban meg, mert kellett a pénz.

A dédmamám szeretett volna dolgozni, és a dédpapám ebben maximálisan támogatta is volna, de az apja kiskora óta azt sulykolta bele, hogy "dolgozni csak a krvák akarnak menni, az úrinőknek nem illik". Úgyhogy akármennyire rossz anyagi helyzetbe is kerültek, ő maradt otthon "őrizni a családi fészket", nehogy rossz vérű nőnek tartsák a faluban. :) Előbb küldte el hatéves gyerekként dolgozni a nagymamámat és a testvéreit fagyban és forróságban, minthogy ő elvállaljon valamit.

Nagymamám egészségügyben és pedagógiában húzott le 40 évet, gyakran három állása volt egyszerre.

Nagypapám anyukája is három állásban dolgozott.

A legtöbb semmirekellő akit ismerek pont hogy az idősebb korosztály tagja, szóval nem nagyon érzem át ezt a "mi így nőttünk fel, mindenkiből tisztességes ember lett" szöveget.

Amúgy meg jól van ez így ahogy van, inkább tényleges pénzért dolgozom ki a belem, mint hogy ingyen tegyem; és másokért, másoknak kiszolgáltatva éljek. (Külön tetszik hogy írtad, hogy nekem nőként az elsőszámú életterem, a munkahelyem, a hivatásom - MINDENEM a családom lenne, de még így is a párom "tartaná kézben" a gyereknevelést :D A saját szakterületemen lennék holmi beosztott; szép.....)

A mamahoteles férfiak sem zavarnak különösebben; ha elvannak, akkor áldásom rájuk.

5-ös vagyok, és még a 6-oshoz hasonlóan én is hozzászólnék a "tisztesség vonalhoz".

Az apai dédapám alkoholista volt, verte az apai nagymamámat és az apai dédmamámat. Amikor a nagymamám tizenéves lett, és szeretett volna szórakozni meg ismerkedni, akkor gyakran a hajánál fogva rángatta ki a diszkóból, mert "krva lesz belőle, és szégyent hoz rá", aztán otthon megint csak jól elverte. Semmi sem volt jó neki soha, amit csinált, nem tanulhatott szakmát, maradjon csak otthon.

Ki akart szabadulni otthonról, úgyhogy még jobban csimpaszkodott minden fiúba, aki mondott neki valami szépet. Bekapta a legyet, ő se akarta a gyereket, az apai nagyapám se akarta, de meg kellett tartani, és össze kellett házasodniuk, örüljön a falu.

Az apai nagyapám is alkoholista lett, összevissza csalta, erőszakos volt, a pénzüket mindig elszórta, rövidesen olajra lépett. Úgyhogy a nagyanyám a dédapáméknál ragadt. Az apámat utálta érte, amiért a fiatalkorában babáznia kellett, és nem tudott elköltözni otthonról. Amint tehette, lepasszolta a dédmamámnak és a dédapámnak, ekkora már a dédmamám és a nagymamám is alkoholista volt.

A dédapám haláláig verte az apámat is, aztán a nagyanyámhoz került, aki amint nagykorú lett, kitette az utcára.

Az apám drogos lett, és erőszakos.

De cíp is volt a kommunizmus....jaj, azok a régi cíp idők 🤫😉🤣

Am te helyből vagy ilyen hülye, vagy nekifutàsból?