Hogyan tudtátok elfogadni a gyerekkorotok elmúlását?

Én gyerekkoromban alig vártam, hogy végre felnőjek. Ennek az egyik oka az volt, hogy én is elöl akartam utazni az autóban az anyósülésen, nem hátul, ahonnan alig lehet előre kilátni. :) A másik oka meg az, hogy amikor rokonok vagy barátok jöttek, és a felnőttek beszélgettek, akkor mindig belekérdeztem a beszélgetésbe, hogy "ez mit jelent" vagy "az mit jelent"... A válasz sokszor az volt, hogy "majd ha nagy leszel, megtudod".

Úgyhogy nekem kész kínszenvedés volt kivárni, hogy végre nagy legyek. Én úgy vártam, hogy végre betöltsem a 18. életévemet, mint a messiást. Minden nap kérdeztem, hogy még mennyit kell aludni addig? Azt gondoltam, hogy ha felnőtt leszek, akkor egyik napról a másikra pikk-pakk mindent érteni fogok és még az autóban is előre ülhetek. :) Szóval bármennyire is jó volt a gyerekkorom, bennem egyáltalán nem okozott lelki törést az, hogy elmúlt. Sőt, inkább örültem neki, hogy "navégre!", ez is letudva. Végre nagy vagyok! :D

Én még nehezen tekintek magamra felnőttként, pedig 29 vagyok. Ennek oka az, hogy a szüleim meg akartak tartani minél tovább gyereknek. Az önállósodásom is 26 évesen kezdődött egy külön költözéssel, tehát 3 éve. Jövőre házasodom, mégsem tartom magam felnőttnek :D

De egyébként örülök, hogy már nem vagyok gyerek, mert gyerekként nem voltam szabad ember.

Utáltam gyerek lenni, iskolába járni (pedig jól tanultam), egyedül a nyarakat és a középiskola első évét élveztem kifejezetten. Szóval én csak örültem, mikor elkezdhettem dolgozni olyan szakmában, amit szeretek, megtaláltam a párom és külön költöztem. Semmi pénzért nem lennék újra gyerek és kicsit sem hiányzik, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amik nem érdekelnek meg az életem minden percét beszabályozzák hétfőtől péntekig (ki nem állhatom az általános munkarendet), engedélyt és pénzt kelljen kérnem egy boltba menéshez is stb stb.

Igen, nyilván egy felnőttnek nagyobb felelőssége van, komoly döntéseket kell meghoznia, egy gyereknek nem. De utóbbit a gyerek nem érzékeli, amíg gyerek, hiszen neki akkor igenis nagy dolog, hogy a rózsaszín cipőt akarja felvenni vagy épp el akar menni a suli buliba stb. Utólag meg felesleges összehasonlítgatni.