Szerintetek is képmutató a mai modern ember?

Főleg a jóléti társadalomban nagyon gyakori.

Ha egy szerencsétlenebb sorsú ember nincs a közelében akkor empatikus, részvétet fejez ki.

Ha közelében van akkor már elutasító, merthát a szerencsétlenebb sorsú emberek nem mindig egyszerű esetek.

Képmutatásnak tartom, mert egyik pillanatban ömlengenek az illetőn, hogy "jaj szegééény", viszont ha már a közelükben van egy ilyen ember akkor simán bele is rúgnak.

Én őszintén senkit se sajnálok igazán, de senkibe se rugok bele. Csak azzal vagyok empatikus, aki közel áll hozzám. Meg azt veszem észre magamon, hogyha kell tudok segíteni egy szerencsétlenebb embertársamon, de max annyira, amennyire nekem jól esik és belefér. Viszont egy percig se fogok litániákat nyomni, hogy másoknak milyen rossz, mert tisztában vagyok azzal, hogy azokat az embereket nem ismerem... Persze igazságérzet bennem is van, de minél inkább szajkózom az igazamat, és lököm hegyi beszédet, annál tavolabb kerülök önmagamtól hiszen én is csak egy gyarló ember vagyok.

Van egy kollégám, akit most a fél társaság sajnál, mert nincsen egyszerű helyzetben. Én nem sajnálom, de nem is ítélkezem. Szerintem nincsen annál rosszabb, ha valakit sajnálnak.