Csak szerintem haldoklik a jelenlegi modern,globális társadalmi berendezkedés?

Nem csak te látod úgy, hogy eléggé komoly zűr van.

Problémák sokaságát tovább gerjesztő problémák sokasága hever megoldatlanul, de akiknek befolyása, hatalma van ahhoz, hogy történjen bármi is, azoknak SEMMI nem elég, - az egyre gátlástalanabb jóléthez egyre több anyagi forrásra akarnak szert tenni és létráról tojnak arra, hogy ebbe mikor, miért, illetve hányan döglenek bele.

Most éppen a világ nyersanyagkészlete újraosztásának erőszakos vonalát viszik végbe nagyjaink, aztán a legkitartóbb állat a rangsorban újraírja a történelmet, miután körbe h@gyozva megjelölte a Föld általa fennhatóság alá helyezett territóriumait.

A hülyéje ettől még nem fogja megoldani az olyan "apróságokat", hogy az emberi mohóság miatt el fog fogyni az ivóvíz, az emberi életre alkalmas levegő-hőmérséklet kombó, a nyersanyagok, és az sem túlzottan foglalkoztatja, hogy túl van népesedve a Föld, amelynek gazdaságát sem lehet a végtelenségig fejleszteni, mert a hatékonyság tovább növelése miatt egyre kevesebb ember részesülhet a tisztes megélhetésben, a gazdaság összeomlása miatt pedig bármi is történik, nem fogja tudni felélni az összeharácsolt javait, ill. megszűnik az a közeg is, ami által megélhetné a hatalmat, befolyást, jólétet.

Olyat ne várj az ilyen(ek)től, hogy magába szállva elkezd gondolkodni és másokat is a fazekakhoz engedve stabil, de nem szélsőséges jólétben éljen másokkal párhuzamosan le egy eletet. Az emberek túlnyomó hányada úgy működik, hogy amíg nincs, százezer forintos nagyságrendű jólétért sóvárog, aztán úgy emeli a tétet a vágyaiban, amilyen sorrendben eléri azokat. Akinek tegnap ötszázezer forintra volt szüksége a biztonság érzethez, annak elérése után egy millió kell, az egymilliót megélve öt millió, az öt milliót követi a 10, a 10-et megélve a 100, a 100-at megélve az egy milliárd - és így tovább! -A határ csillagos ég felett, - ismeretlen fogalommá süllyed az "elég"! Ráadásul az emberi adottságok közé tartozik az is, hogy amikor elér az ember az életében egy nívót, akkor abból már nemigen akar még csak ideiglenesen sem lejjebb adni, - nemhogy végleg!

És itt a kör be is zárult, - lassan, de biztosan megy az emberiség a levesbe, a saját történelmének süllyesztőjébe!