30 felett 0 munkatapasztalattal már tök mindegy lenne nem is élni?

Én is hasonló vagyok, de van betegségem is, így ha ezt megtudnák akkor sem vennének fel sehová.

De lehet nem is alkalmaznának sokáig, mert kibukna, hogy beteg vagyok.

Sajnos vannak emberek, akik nem tudnak beilleszkedni a munka világába, és más alternatívát kell keresniük.

Pl eltartja valaki, idősgondozás, alkalmi munkák.

Valószínűleg a személyiségével van gond.

Egy ismserősöm 3 diplomával, 32 évesen ment el dolgozni, találs ki hová vették fel?

Tanárnak egy olyan iskolába, ahová senki nem akar menni, mert viselkedészavaros gyerekek vannak.

Előtte dolgozott pár helyen, de pár nap után, max pár hét után kirúgták.

Én arra gyanakszom, hogy autista lehet.

Most már hosszabb ideje nem rúgták ki ebből az állásból.

Olyan helyre veszik fel csak a problémás embereket, ahová senki nem menne el, vagy csak nagyon keveset fizetnek.

Sajnos ez van, ez egy tré ország, ahol nem segítenek senkin.

20

Nem mindenkinek jut pénzes pasi, abból ugyanis elég kevés van.

Túlságosan depresszív az írásod, így nem szabad a dolgokhoz hozzáállni.

...és soha nincs olyan, hogy valami késő legyen - a nem is élni gondolatot pedig verd ki a fejedből.

Én is 30 éves korom környékén kezdtem dolgozni, igaz, diplomásként és szakmai tevékenységet korábban is folytattam... no meg nem ez az első szakmám... és eltelt már jó néhány év azóta.

Tehát mindenekelőtt: önbizalom!

Másodsorban valami használható szakma ill. tudás, ami kell.

Nőként a 30-cas évek nehezebbek lehetnek gyermekvállalás kapcsán is - mármint a cégek szemében lehet visszatartó erő, hogy akar-e a munkavállalójuk a közeljövőben gyermeket szülni...

Ha bizonytalan vagy, kishitű vagy, azt könnyen megérzik és ezért sem téged választanak.

Biztosan változtatnod kell a gondolkodásodon, ahogy fent is írtam, nagyon depresszív hangulatú az írásod, ebből keveredj ki, mert nem visz előre, ellenben visszahúz.