Az elméleti fizikusok “elméletben” mindenhez értenek, de közben gyakorlatban semmihez? Mi miatt van a legtöbbnek nagy arca?

Elméleti fizikus nem vagyok (mert végül nem arra vitt tovább a pályám), de a PhD fokozat megszerzéséig az elméleti fizika területén kutattam. Eközben igen sok elméleti fizikussal találkoztam külföldön és MO-on egyaránt.

Az én benyomásom az volt e népes társaságról, hogy túlnyomó részük rendkívül kedves segítőkész és szerény (főleg ahhoz az elképesztő szintű műveltséghez képest, amivel - túl a fizikán - egyéb területeken rendelkeznek (irodalom, zene (sok esetben ők maguk is zenéltek), stb))).

Ez az én tapasztalatom, viszont - noha számos kollégával találkoztam (akik, mint írtam, igen pozitív benyomást tettek rám) - ez még nem ok az általánosításra. Azt azonban már engedi valószínűsíteni, hogy a mintavétel kiterjesztése során is nagyjából megmaradna az általam megismert arány.

Vagy, hogy kicsit szakmaibban fejezzem ki magamat: nagy valószínűségi amplitúdóval van jelen ez az eredmény az állapotban, azaz, ha mérnénk, nagy eséllyel ebbe az állapotba omlana bele a rendszer. :)

Concerning your first question, namely "Az elméleti fizikusok “elméletben” mindenhez értenek, de közben gyakorlatban semmihez?"

a kérdés alapjául szolgáló kép konkrétan hamis. Elég, ha csak a volt doktori témavezetőmből indulok ki (igen, ez egy darab példa, de tapasztalatom alapján nem egyedi eset), aki olyan szinten ért az informatikához, hogy bele sem mennék itt, mert kevés a hely rá, de ezen felül mérnöki területen (még az - úgymond - kétkezi munkában, meg mindenféle "bütykölésben" is) igen nagy jártassággal rendelkezik

Vagy például van egy kolléga, aki már évekkel ezelőtt átigazolt New York -ba, a bankszférába, ahol azóta is kockázatelemzőként dolgozik.

Jómagam sem elméleti fizikában "utazom" már régóta, közvetlen a PhD ösztöndíj után az informatikában "kalandoztam" bő 10 évig, majd váltottam és már jó ideje orvosokkal dolgozom együtt (az onkoradiológia területén).

Az még csak egy dolog, hogy egyetlen emberre alapozza a véleményét, de ráadásul azt az egyet is olyan tulajdonság alapján ítéli meg szakmailag, aminek semmi köze a szakmához. 😂

Na nem baj, közmunkásnak jó lehetsz még te is.

11 - es válaszoló vagyok.

Azért én nem hoznék végleges ítéletet, legfeljebb egy "statikus" diagnózist, mert láttam már nagyobb szellemi, hozzáállás- , illetve személyiségbeli fejlődést is (igaz, nem egy - két, hanem 10 - 20 év alatt), így, ha az illető most tizenéves, még simán lehet szép karrierje (akár a tudományban is).

Bár, amiről fentebb írtam az egy darab, egyedi eset. Több ilyet nem láttam. Eddig. (Az illető döbbenetesen sokat fejlődött, s nem csak magához képest. Mintha levedlette volna az addigi korlátait, hogy aztán végül akár követendő példaként is megállja a helyét.)