Mi lehet az oka, hogy nehéz nekem zenét tanulnom a gyakorlatban?
Ma ráadásul még arra is rájöttem, hogy nagyjából ugyanolyan nehézségem van, mint a bal-jobb fogalmak használatával: azt is tudom és kottát olvasni is, ha nem sürget semmi és senki, de ha stresszhelyzet van, akkor jön a leblokkolás, mind zongoratanulás közben, pont ugyanúgy, mint ha hirtelen kell rávágnom, hogy melyik a bal meg a jobb oldal, az sem megy.
Elkezdtem Duolingon zenét tanulni, és egyfelől nagyon élvezem, mert mindig is zongorázni akartam tanulni, de furulyával kezdtem, aztán meg klasszikus gitár kurzuson tanultam kottát olvasni, az alkalmazás viszont figyel a tempóra is persze, és bizonyos dolgok olyan nehezen mennek nekem, és nem értem, hogy miért, másfelől pont ez a nem értem, hogy mit miért rontok el, ráadásul mindig ugyanazt, ez meg persze frusztrál és szeretném megérteni, hogy azon kívül, hogy talán egyszerűen tehetségtelen vagyok a zenéhez, de közben azt mondogatom magamnak, hogy ahol nincs tehetség, az szorgalommal pótolható, már ha nem frusztrálódom túl az örömön, hogy sikerül vmi.
Meglepett a mai felfedezésem, hogy tényleg ugyanaz történik velem kottaolvasás közben, mint vezetés közben, amikor még tanultam vezetni, és az oktatóm dobálta a jobbra-balra szavakat, amelyek számomra értelmezhetetlenek, mert kiskoromban is, amikor segítettem a szüleimnek térképpel eljutni vhova, azt mondtam, hogy feléd vagy felém, szóval el tudom máshogy magyarázni a helyzetet.
A jogsit úgy kaptam meg, hogy ráírtam a kezeimre, hogy jobb és bal, amikor meg vezetek, tudom, hogy merre kell benézni, illetve mindkét irányba nézek, szóval az a kérdésem, hogy mi nem működik nálam megfelelően, pontosabban mi a közös területe az agyamnak, ami a kottaolvasáshoz is kell és a jobb-balhoz és fejleszthető-e tényleg gyakorlással 40+ évesen?
Kissé káoszosan fogalmaztam, bocsi, de az a lényeg, hogy kottát olvasni is tudok nyugiban, lassan, ha viszont megy a képernyőn a ritmus bestresszelek azon, hogy el fogom rontani, és így aztán el is rontom mindig... :D
A jobb és balt is tudom nyugiban, de stresszhelyzetben egyik sem megy, és nem értem, hogy miért, és azt sem, hogy ez javítható-e gyakorlással.
Mondjuk a jobb-bal fogalmakra tényleg nem gondolom, nem hiszem, hogy túl nagy szükségem lenne az életben most már, hogy régóta van jogosítványom, és bár nem gyakran vezetek, de sosem volt még balesetem szerencsére, és nagyon szeretnék megtanulni zongorázni, és tudom, hogy alkalmazásból nem lehet zongora nélkül, de arra mindenképp jó, hogy gyorsabban tudjak kottát olvasni, zenei tempóban, de általában el-elbukok...
Mondjuk szerencsére úgy használom a Duolingot, hogy nem megyek addig tovább, amíg minden előtte lévő szintet maximumon nem teljesítettem, és már látom, hogy mennyivel jobban megy, mint amikor elkezdtem, de még mindig frusztrál az, hogy mégsem száguldok, hanem ráadásul ugyanazokon a feladatokon bukom el újra és újra, és már arra is gondoltam, hogy még szerencse, hogy alkalmazással tanulok, és nem élő emberi tanártól, mert ő már megőrült volna tőlem...
Én igyekszem elfogadni a saját tanulási nehézségemet, de nehéz úgy, hogy nem értem, hogy miért nem megy az gyorsan, ami lassan tökéletesen?
Csak gyakorlat kérdése minden...?
Nem lehet, hogy minden a jobb és bal agyféltekhez kapcsolódik valahol...?
Vagy persze nem csak felezni lehet az agyat, de számomra ma nyilvánvalóvá vált, hogy ez az agyamnak ugyanaz a része, és milyen jó, hogy csak én frusztrálódom a saját bénaságomon, de nem kergetek egy tanárt sem az őrületbe a bénaságommal!
Tényleg pótolható szorgalommal, ami hiányzik a tehetségből, vagy ez sem mindig?
válasza:Milyen alapon írod ezt?
Szerintem nincs lehetetlen, csak tehetetlen!
válasza:Mi alapján?
Akinek súlyos oldaltévesztése van és 40+ évesen nincs intelligenciája egy kérdés összeszedett megfogalmazására, az már tényleg fejlődésképtelen. Kb. a máriahalmi Lakatos Géza is 40 évesen már könnyen tudatosíthatta, hogy nem normális, mégsem volt képes leállni és leküzdeni a kényszeres csapongását.
Van még néhány ilyesféle durva eset, pl. ez az úriember is erősen kényszeres és képtelen felfogni, hogy messze több társadalmi lehetősége (pénze, szexuális vonzereje, kapcsolatai, stb.) volt, mint a magyar emberek 95%-ának:
https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__muveszet..
Tartalmas életvitel helyett inkább nyilvánosan nyavalygott, szándékosan bolondnak tettette magát, kuplerájt teremtett a saját környezetében (negyvenes évei elején fiatal feleségét gyakorlatilag elüldözve), és teljesen értelmetlen cselekedetekre pazarolta el a sok szabadidejét, melyhez megadatott neki a pénz és az egészség is egyszerre.
Mondjuk az tényleg eléggé sokkoló, hogy 65 évesen megint megnősült - tehát mégiscsak minden lehetséges ezen a világon? Nincs lehetetlen, csak tehetetlen? Az idő majd megmutatja!
😂
Te írtad az általad linkelt kérdést? Hasonló a stílusotok.
Egy kérdés alapján ítélsz, diagnosztizálsz. Érdekes.
válasza: válasza: válasza:Olvastam, hogy az emberi faj egyedeiként a nagy fejünk, nehéz születésünk miatt, mind szülési sérültekként jövünk a világra.
Csak az agyunk nagy plaszticitása, a nagy tartalék kapacitások, és a tanulás, a beszéd stb. olyan pluszt adnak, hogy nem lehet könnyen rájönni, kinek, mi az elvesztett, vagy meg nem szerezhető képessége.
Ilyen apróságok lehetnek például, mint amit te felfedeztél magadon.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!