Mi lehet az oka, hogy nehéz nekem zenét tanulnom a gyakorlatban?

Én azt tudom, hogy még a legokosabb, legintelligensebb ember is csak az agya kapacitásának a tíz százalékát használja.

Amikor elkezdtem használni a Duolingo zenekurzusát, amely megtanít folyékonyan kottát olvasni, meg a zongorázás alapjait is, konkrétan fizikailag éreztem, ahogy új területek élednek fel az agyamban, tök érdekes volt, vagy tán új agyi kapcsolataim jöttek létre, mintha viszketett volna valami a fejemben, olyan érzésem volt minden egyes pillanatban, amikor leesett valami tantusz, amikor megértettem valamit, pláne a zongorán, amelyet olyan régóta, évtizedek óta szerettem volna megtanulni, és végre elérhetővé vált számomra!

Ugyanezt éreztem amúgy akkor is, amikor elkezdtem japánt tanulni, szintén Duolingon és szintén önszántamból, nem külső nyomásra, csak sima érdeklődésből, és annyira különböző a japán nyelv minden más nyelvtől, amit előtte tanultam, pedig nagyon sok nyelvet tanultam már előtte, de persze nem távol-keletieket, és annyiszor lepődtem meg valamin, de annyira nagyon, hogy úgy éreztem magam, ahogy az angol blow up my mind kifejezés tartja, hogy tényleg úgy éreztem, mintha felrobbant volna az agyam, amit nagyon élveztem, hogy mennyire meglepő és más a japán, mint gondoltam, meg mint minden más, akkor is hasonló érzésem volt, hogy közben mintha felszabadult volna valami az agyamban, mintha új terület nyílt volna a japántanulásra a fejemben, hogy be tudjam fogadni azt a rengeteg új információt, és így van ez a zenével is, a kottaolvasással és a zongoratanulással is.

És rácsodálkozom a hibáimra, pláne a visszatérő hibáimra, hogy miért hibázom és miért pont azt, amit hibázom éppen, miért pont azt újra és újra, és miért nehéz megtanulnom, és egy ilyen elmélkedésemben jutott eszembe, hogy pont ugyanez a kérdéssor merült fel bennem akkor is, amikor még igyekeztem megtanulni a jobb és bal kifejezéseket pl.

Szerintem tökre érdekes a tanulás tudománya, folyamata, én is tanultam, de már nagyrészt elfelejtettem sajnos, de pl. érdekes, hogy én még régen azt tanultam, hogy hallás alapján vagy kép alapján tanulunk meg valamit, nem rég meg azt tanultam, hogy hat vagy nyolc tanulási módot is megkülönböztetünk, mint izommemória, pl. nyomógomboknál, amikor számos kapuzár van, amikor nem is tudjuk már talán a számot, de az ujjaink emlékeznek, meg mesélte vki, hogy ő pl. csak járkálva tud tanulni, és érdekes, hogy a Duolingo zenekurzusán pl. minden hangnak más színe van, és nézegettem, hogy segít-e ez nekem a tanulásban, talán igen, talán nem, ki tudja, szóval ahogy azt is olvastam egyszer vhol, hogy nem lehet félni és énekleni egyszerre, mert olyan közel van az agyunkban a két tevékenység központja, hogy szinte egy helyen van, ezért jó énekelni akkor, ha félünk, mert akkor elmegy a félelem :) , így gondolom azt is, hogy a kottaolvasás tanulásakor biztos ugyanaz a része dolgozik az agyunknak, mint a jobb-bal tanulásakor, szerintem, ami nálam kissé döcögős, de talán csak gyakorlás kérdése.

Nagyon köszönöm, 12. válaszoló!

Ma, most már sok gyakorlás után és időnként sok hibázás után még az a kérdés is újra felmerült bennem, hogy biztos-e, hogy pótolható szorgalommal az, ami hiányzik a tehetségből.

Még föl sem tettem ezt a kérdésemet itt külön, mire olvastam a válaszod! Az alapján szerintem igaz.

Az teljesen jogos, hogy nem készülök a zongorázásból megélni, akkor nem 40+ évesen kellett volna kezdenem tanulni, és pláne nem Duolingon tán, illetve akkor nem ilyen mi nem jó velem kérdéseket tettem volna föl ide, mint ezt vagy még egy másik hasonlót.

Az szintén jogos ötletem a hozzászólásodból, előző, hogy nem véletlen, hogy a nyelvtanuló alkalmazás a zene és a matek területére lépett tovább, mert ahogy a nyelvtanulásra is azt mondják, hogy motiváció nélkül nem sokat ér, úgy igaz ez a zene- és matektanulásra is, és én csak és kizárólag a magam szórakoztatására tanulom, és így is sorra le vagyok nyűgözve minden sikeremtől a zenekurzuson, amikor egyszerű dalokat kell eljátszani netán kétkezes kíséretre, én tényleg konkrétan mindig meghatódom a saját sikereimen, ha netán sikerül vmi, és akkora élvezetet nyújt ez a siker, hogy ez hat drogként rám, érzem, hogy még, még, még szeretnék belőle!

Szerintem amúgy az is motivál, hogy olyan sokat küszködtem kiskoromban a furulyával, hogy nem tudtam rendesen minden lukat lefogni, aztán a gitárral is, hogy fájtak az ujjaim, amelyekkel a húrokat fogtam, és mindig is irigykedtem a zongorázókra, hogy ők bezzeg csak megnyomnak egy billentyűt, és már ott is a hang, különösebb fájdalom vagy erőfeszítés nélkül, és még mindig ebben az örömben tobzódom, hogy milyen egyszerű, miközben persze az, hogy ahogy az általad is mellékelt videóban láthattuk, hogy tíz ujj tíz különböző billentyűt játsszon, ráadásul gyorsan, ez számomra egyelőre még elképzelhetetlen távol van, és jelenthet nem kis kihívást, sőt, még túl is mutat a Duolingon, de egyelőre még zongorám sincs, akkor meg hova sürgessem a zongoratanulásom?

Örülnék, ha a Duolingo zenekurzusa által nyújtott nem túl magas szintet köpném-vágnám magabiztosan, hogy egyáltalán elgondolkozzak a továbblépési lehetőségeimről.

Amúgy árulnak Duolingo kisszintetizátort, de nem hiszem, hogy beruháznék rá...