Más is érzi így nagy lépések előtt?
Jelenleg abbana helyzetben vagyok, hogy eljutottam oda, innen lépnem kell. Főként munka ügyben. A bérrel szórakoznak, a munkaidő "szabad", szóval látástól mikulásig. Viszont a szakmámon belül a környéken nem nagyon van jobban fizető hely, ez a fizetés is lópikula, de mikor keresgéltem, mindenhol a környéken ennyi van ennyél kevesebb volt, amennyiért felvettek volna. Több órás ingázást nem szeretnék bevállalni, szóval ha messzebb találok munkát, akkor költözni kéne.
Viszont férjem meg azon az állásponton van, hogy ha már költözünk, költözzünk külföldre. Ausztriába mondjuk. Abban igazat adok neki, hogy végül is már oly mindegy, hogy 4 vagy 6 óra autóútra leszek a szüleimtől és a testvéreimtől. Nem is ez a baj.
Az a típus vagyok, aki iszonyatosan röghöz kötött. Mikor házat vettünk, akkor sem tudtam messzebb gondolkodni a szülővárosomnál. Férjem akkor is mondta, költözzünk dunántúlra, jobb lehetőségek vannak, mint az alföld ezen részén. Akkor is igazat adtam neki, jobb lenne, de valamiért nem bírtam rávenni magam.
Most viszont oda jutottam, hogy menni kell, innen mindenképp. Maga az orzság helyzete is egyre rosszabb, nem ezt az életet képzelem el magunknak, és a leendő gyermekeinknek. Viszont mégis olyan nehéz megindulni. Ha rágondolok, hogy itt kell hagyni mindent, amiért eddig megdolgoztunk, egyszerűen rosszul leszek a gondolatra.
Teljesen zsákutcában érzem magam. Meg kéne indulni, de nem merek. Itt viszont nem látom a jövőt.
válasza:
válasza:igen, sajnos én is az a fajta vagyok, aki képes addig dolgozni, amíg van munka... AMúgy én is erre jutottam, hogy ha saját vállalkozásom lenne, és csak fele ennyi munkát tennék bele, mint a mostani munkámba, akkor is jobban keresnék.
Jelenleg most az a terv, hogy kitanulok egy olyan szakmát, ami jobban érdekel és jobban is tudom vállalkozásként csinálni. Illetve ha úgy alakul, hogy külföldre menetel lesz, akkor könnyebben tudok boldogulni vele, mint a jelenlegi szakmámmal.
Próbáltam már beszabályozni a munkaidőmet, de mindig az a vége, hogy akkor meg munkaidőben kell megbolondulni, annyi a tennivaló... Az a legfőbb baj, hogy én akkor tudok dolgozni, ha mások (2-3 ember) előbb elvégzni a saját munkáját, én azzal tudok dolgozni. Ha ők nem csinálják meg, ülök a seggemen és malmozok. És olyankor meg kapom az ívet, hogy miért lazsálok...
De igazából nem magával a munkával van bajom, hanem a fizetéssel. És mint írtam, errefelé nem igen van jobb... A munkaváltást simán megoldanám. De a költözéstől, pláne külföldtől félek. Itt van minden, amit/akit ismerek. Itt hagyni mindent, és a semmiből újra kezdeni... Sajnos nem érzek magamban elég erőt hozzá. Pedig tudom, hogy meg kell indulni...
válasza:Teljesen örülök neki, hogy támogat a férjem (és én is őt).
A "ha úgy alakul" alatt azt értettem, hogy ha összeszedem végül a bátorságomat.
Tudom, hogy kár halogatni. Az agyammal. De sajnos a hülye szívem meg rimánkodik, hogy maradjunk. Csak az meg nem megoldás. Szóval mgé várok, hogy lemenjen a csatájuk...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!