Egy válasz ihlette a kérdésemet. Érezted már azt valaha, hogy jókor voltál jó helyen? Életszemlélet kérdése, ha erre magamnak igennel válaszolok?

Sajnos nem.

Eddig még csak az ellenkezője történt meg...rosszkor voltam rossz helyen.

Mondhatom úgy, hogy több esetben lekéstem egy állást, lekéstem , hogy megismerjek valakit.

Ez nagyjából szerencse kérdése ha van ilyen, hogy szerencse....hogy megfelelő napon órában percben megfelelő helyen, vagy ugye időben ránézni egy weblapra...

Vannak akik lehet h 20 évig elkerülik egymást...pedig csak 1 utcányira laknak...máskor megy dolgozni, jön haza, máskor megy el akárcsak vásárolni is...

Nem jelentkezel időben egy állásra, lekésel arról, hogy egy megfelelő emberrel találkozz akivel ha épp összefutsz még munkát is tudott volna...

Szóval még nem voltam jókor jó helyen :)

Egy ideje töprengek ezen a kérdésen, de inkább csak olyanok jutottak eszembe, amikor más járt jól azzal, hogy jókor voltam jó helyen. Volt, akinek új iskola megkezdésekor tudtam sokat segíteni, olyan, hogy munkahelyen gond volt (nem általam generált), és még pont ott voltam, így rendbe tudtam hozni a dolgot, anélkül, hogy gond, baj és rossz visszajelzés lett volna a vége. Olyan is, aki nagyon jól járt a munkámmal.

És ezeket nem rosszból mondom, mert tényleg, kivétel nélkül, szívesen segítettem mindenkinek.

Velem inkább, sajnos, olyan szokott megesni, hogy rosszkor vagyok rossz helyen; buszpályán is nem egyszer jártam már úgy bérletvételnél, hogy rossz kedve volt az eladónak és rajtam próbálta meg levezetni, vagy valami hasonló, ügyintézéses helyen történt meg ugyanez. De olyan is, hogy sorban álltam az említett helyeken, közvetlenül előttem húzták fel őket, és velem kezdett bunkózni az eladó, pedig az össz kommunikáció előtte csak egy köszönés volt, az is csak a részemről.