Más is szokott gondolkodni ilyesmiken?

Én még csak arra gondoltam, hogy milyen szöveg állhatna a sírkövemen és a következőre jutottam:

"Egész életében a helyét kereste. Megtalálta."

Én is elgondoltam, hogy hova, pedig huszonéves vagyok. :D

Az egyetlen helyre, ahol boldog voltam. Én ugyan se sírkövet se verset, se semmit nem néztem, csak annyit tudok, hogy koporsósat szeretnék. Engem ugyan ne égessenek. Ez minden. :D

Szerintem egy részről természetes, pl a helyszín egy részről fura, hogy te már ennyire részletesen tudod, mit hova hogyan szeretnél. De én nem ítéllek el. Ha túl sok szabadideje van az embernek, sokmindenbe belegondol.

"Kiválasztottam, hogy melyik verset szeretném, ha felkerülne a síromra, hogy nézzen ki annak a környezete, vagy, hogy milyen öltözetben temessenek el. A holmijaimnak is megvolnának az általam kijelölt személyek és helyek, mi hova kerüljön."

Hidd el a kutyát se fogja érdekelni, talán, de csak talán az adott pillanatban, amíg be nem tesznek 2 méterre, aztán megy mindenki a dolgára. Másnap azt sem fogják tudni, hogy ki voltál.