Mi volt a legnagyobb karma, amit a leggonoszabb ismerősöd “kapott” az élettől? Megcsalásos sztorikon kívül (mert az gyakori sajnos)!

Nekem az osztálytársam bevizelt 6-7 évesen én meg gondoltam hogy ez ciki, erre én meg 8 évesen bevizeltem. Karma :(

Nem kellett volna kigúnyolnom gondolatban.

Családi történet. Még gyerekkoromban az apám és az anyám bántalmazott fizikailag és verbálisan. Apám előszeretettel és gyakran bárhogy bármit megtett, hogy nekem fájjon. Anyám inkább verbálisan. Persze ebből következik, hogy más emberekkel sem bántak túl jól. Ennél jobban nem részletezném.

A lényeg, hogy később anyámnak a méhét kellett eltávolítani. Illetve anyagi csődben él az új párjával.

Az apámnál rosszindulatú rosszindulatú rákot diagnosztizáltak, és azóta emberi csökevényként, fájdalmakkal éli az életét.

Nem létezik karma, nincs ilyen.

Igen, az életnem fair. De mindenkit ér rossz ebben az életben. Ennyi erővel bárkire bármit rá lehet húzni, hogy "hahaha karma".

Senki nem mentesül belőle. Ez nem a mennyország, ez az élet. Az élet egy nehéz teszt, amit túl kell élni. Ez van.

Estig tudnám sorolni a problémáim, egész biztosan lenne utálóm aki röhögne, hogy karma. Pedig semmi köze ennek ehhez. Mindenkinek vannak problémái. Van, akiről kiderül, van akiről nem. Van, akinek látványosabb, van akiről soha nem derül ki. De ne hidd, hogy azt akit utálsz neki nincsenek és boldogan éli tejjel-mézzel folyó kánaáni életét. Mert nincs ilyen.

Bocs az offért.

Az apám a sosem törődött velem csak ritkán jutott eszébe hogy vagyok én is, és azt gondolta, hogyha majd nem nevel tovább anyám a nevelőapám meg a család többi része, és önálló ember leszek, majd akkor nincs aki befolyásoljon és szóbaállok vele és majd támogatom.

Nem így lett. Elküldtem melegebb éghajlatra. :D

Gyerekkorom óta ismertem és legjobb barátnőmnek tartottam a lányt. Gyönyörű volt, minden fiú vele akart járni, minden lány vele akart barátkozni, én meg voltam a pótkerék, az árnyék, akit ha megszólítottak, csak a másikról kérdezték.

Nem zavart, eszméletlenül csodáltam, álmodoztam róla, hogy egyszer ha nem is olyan leszek, mint ő, de kicsit kedvelnek majd engem is magamért.

Sokszor lekezelt, nem volt rám ideje, akkor voltam jó, ha más éppen nem ért rá, de magamban mindig mentséget találtam neki.

Aztán 30 körül fordult a kocka. Én kijártam az iskolát, szerencsém lett a munkában, havi 800ezret keresek. Lett párom, saját lakásom, edzéssel szebb lett a testem, egyszer csak feltűnt, hogy milyen sok emberrel vagyok körülvéve.

Ő közben otthagyta a sulit, gazdag pasik vitték nyaralni a világ körül, de drogos alkoholista lett, eltűnt az egykori szépsége, velem egyidősen ma őt egy tizessel többnek nézik.

Elkezdett egyre többet keresni.

Az ismerőseink elmondták, hogy nincs pénze, megpróbál engem lehúzni. Nem akartam hinni nekik.

Egyszer találkoztunk, ő totál lerészegedett és valami apróságon összekaptunk. Vállalhatatlanul viselkedett, alpári módon elmondott mindennek, a halálomat kívánta, pénzt követelt mindenféle jogcímeken.

Szóval kiderült, hogy soha nem kedvelt igazából. Kiléptem az életéből, még néhányszor keresett, de most én mondtam, amit régen nekem ő, hogy nincs időm, bocsi.