Miért kell már lassan a műanyag flakonokért is olyan határozottan fellépni, mintha ki tudja, milyen fontos ügyet intéznél el?

Szokás szerint megint ki volt téve az egyik legnagyobb megyeszékhelyi áruház repont automatájára a papír, hogy rossz.

Szegény idős néni állt ott, mikor odaérkeztem, szorongatta a vizespalackjait, és tétován mondta nekem, hogy ne fáradjak, mert megint rossz, de közben olyan tétova állapotban volt szegény, hogy ránézésre is attól féltettem, hogy rosszul lesz, szétesik. Nagyon rozoga néni volt.

Na, akkor határoztam el, hgy azért ezt nemá. Én csak 1 palackot vittem, tehát konkrétan sz@rtam volna rá, de mondom, a néni miatt mostmár megemelem a hangom, mert ez így kva unalmas.

Mondtam neki, hogy tessék jönni, megkérdezzük, mert ezt nekik kézileg is vissza kell venniük, ez nem kívánságműsor. Jött is szegény utánam.

Ki is küldték nekem a felettes vezetőnek a vezetőjét, mire egyáltalán kompetens lett az "ügyben" valaki (tényleg hatalmas ügy).

Rögtön azzal indítottam, hogy Önök tartják-e a jogszabályt és visszaveszik-e kézileg, amit eddig elcipeltünk. Hatalmas pofavágás, de jött a válasz, hogy "jóóó, visszaveszem", de gondolom azért, hogy hagyjam már békén a flakonokkal.

Ekkor odahívtam a nénit, hogy tulajdonképpen ezt őmiatta kérdeztem meg, és mindenkiért, aki csak ezért nyúzgálja el magát ebben a gyilkos hőségben, hogy aztán dolgavégezetlenül húzhassa haza ugyanazt a flakonhalmazt, aztán kit érdekel az ember ideje, meg az, ha emiatt rosszul lesz.

A sztori itt happy end volt, de komolyan ilyen határozott fellépés kell pár sz@ros flakonhoz, hogy megmozduljanak végre?

(A néni nem akarta kukába dobni a flakonokat, hiszen benne áll a pénze, ami neki igenis számít, bármennyire is kis összeg. Van, aki nem tud ezzel olyan könnyen dobálózni.)