Teljesen meggyűlöltem a nyarat, más is van így?

Augusztus vége van és kint továbbra is kemence. Úgy érzem teljesen elfogyott a türelmem minden téren. Nem bírok már a négy fal közt élni. Régen, 25 éve amikor gyerek voltam a nyár a feltöltődésről szólt, most a túlélésről. Régen alig vártuk a nyári szünetet, egész nyáron kint voltunk a szomszéd gyerekekkel az utcán és játszottunk, tollasoztunk, bicikliztünk, strandoltunk. Most két opció van, vagy elmész a strandra ahol a tömegben lehet aszalódni és égni a napon, vagy bezárkózol a négy fal közé és próbálsz túlélni. Nem lehet elmenni sétálni, nem lehet programozni, kimozdulni. Nem lehet sportolni. Rendesen depressziós lettem a kényszeres bezártságtól. Elfáradtam, hogy rettenetesen szarul alszok hónapok óta. Úgy érzem ki vagyok merülve. Pattanásos a bőröm, pedig egyébként mindig makulátlan. Legyen már vége, könyörgöm.