Lehet e nekem még valaha normális életem?

Oké, szeretném ha valamit tisztáznál magadban. Az apád egy segg. Nem te kérted, hogy megszüless, hanem ő nem bírt a pötsével, úgyhogy ez a "Ha nem lennél, több pénzem lehetett volna"-dolog gyáva duma és qrvára férfiatlan viselkedés. Ugyanakkor ez nem mentség semmire. 27 év az még lótúró, ilyenkor még újra lehet simán kezdeni. De hogy valami kézzelfogható tanáccsal is szolgáljak, azt tudom javasolni, hogy keress állandó munkahelyet. Ha nem találsz magadtól, akkor menj el egy munkaközvetítőhöz, a neten találsz egy csomót. Vannak olyan munkahelyek (gyárak leginkább), ahol biztosítanak szállást is, szinte ingyen, én magam is dolgoztam ilyen helyen. Anyagilag így tudsz majd gyorsabban helyrejönni szerintem és utána majd meglátod, hogy a többi dolog is az életedben helyrejön.

28/f

Ja és boldog szülinapot kívánok! 🙂

28/f

Sok minden el van rontva e világban. Nem sokat igér. De biztos hogy lehet szebb életed. Sok nehézségeken megy át az emberek nagy része. De nem szabad feladni.

Magadat semmiképp ne gyűlöld! Magadat szeretni kell, mert "Ő"(TE magadat) életed végig elkísér!

Szomorú hogy így álltak hozzád a szüleid, de abból is tanulhatsz, hogy Neked mit kell máshogy tenned az életben.

Még simán lehet csodás életed is.

Sosem mondták apámék, hogy ha nem lennék, több pénzük lett volna. Én vettem észre, hogy mikor öcsémmel mindketten elkezdtünk dolgozni és elköltöztünk, akkor hirtelen egy-két év alatt lett pénzük lakást újítani, lecserélni a kocsit. Mikor mentem látogatni őket, és felhoztam ezt, akkor mondta azt apám, hogy hát igen, nagyon sokba van egy gyerek, de ő úgy gondolja, hogy minden pénzt megért neki.

Egyébként a covid engem is traumatizált, nekem előtte volt jó munkám, azóta ismét van jó munkám amit szeretek, de szintén elvesztettem az összes nagyszülőmet (egyikhez elbúcsúzni se engedtek be, holott haldoklónál elvileg kivételt kell tenni, de már mindegy), és gyakorlatilag az összes barátomat. Elkezdtem minden nap inni, és visszatért a rég leküzdöttnek hitt étkezési zavarom, ezeket aztán egyéb segítség híján fűvel váltottam ki. Nekem egy barátom maradt, ő meg elköltözött a kontinens másik felére, de legalább vele tényleg jókat tudok beszélgetni.

Meg vagyok győződve róla, hogy neked is, és nekem is lesz még normális életünk. Én már valamennyire eljutottam a mélypontra, ahonnan vissza lehet pattanni, addig tényleg full kilátástalan volt az egész, de ott feltámadt bennem valami olyan dac, ami átsegített azóta a legtöbb dolgon. Nyilván visszaesések vannak, de minél több van, annál jobban tudom kezelni, és annál egyszerűbben és gyorsabban találok vissza a helyes útra. Itt tenném hozzá, hogy én próbáltam egyébként pszichológust keresni, és mivel van munkám és felnőtt pénzem, simán megengedhettem volna magamnak hetente-kéthetente egy alkalmat, de konkrétan mindenki tele volt, senki nem vállalt el, aki volt olyan kedves, hogy egyáltalán válaszolt, az is azt mondta, hogy bocs, majd esetleg fél év múlva. Szóval mondanám, hogy kérj szakszerű segítséget, és ha neked van rá lehetőséged, tényleg tedd meg - de ez se annyira egyszerű, mint ahogy dobálóznak vele, hogy CsAk MeNj PsZiChOlÓgUsHoZ.

Tényleg csak annyit tudok mondani, hogy tarts ki. Előbb-utóbb eléred azt a pontot, hogy valami átkattan benned, valami miatt meg fogod makacsolni magad, hogy márpedig mostantól másképp lesz minden. Addig is, és azután is, ha akarsz beszélgetni, írj nyugodtan. Nem tudok segíteni neked, és mondanám, hogy leszek a barátod, de sajnos ez nem ilyen egyszerű, viszont szívesen meghallgatlak.

milyen traumák?

ha akarod lehet új/rendes/normálid életed

milyen traumák?

olyan életed lehet amilyet csak akarsz, ha tényleg akarod