Lesz még valaha normális életem?
Fiatal vagyok, de még nem volt párkapcsolatom, nem tudom, hogyan kéne barátokat szereznem..néha nem is bánom, hogy nincsenek, mert akkor arra gondolok, hogy úgyis mindenki rossz, átverni akarnak. Pedig ezt nem lehet mindenkire ráhúzni. Egyszerűen nem érzem magamat normálisnak. Attól tartok, hogy nem lesz belőlem normális felnőtt. Párkapcsolattól is tartok.
A szakot sem szeretem, amin most vagyok az egyetemen.
Szerintetek lesz még valaha jókedvem, normális életem? Természetesen ezekért tenni kell, szeretnék is, vagy egyszerűen nyírjam ki magamat? Mindennap eszembe jut ez is.
Köszi, ha elolvastad és érdemi, nem túl bántó válasszal illetsz majd!:D
Sokszor csalódik az ember másokban, ez megesik, de emiatt nem szabad általánosítani, én is voltam így.
Egy kicsit meg kell próbálni nyitottnak lenni, akár odamész valakihez, csak megkínálni valamivel, vagy akármi, hogy emberi kapcsolatba lépj. Ha egyetemre jársz, akkor csak nem vagy egyedül szerintem, úgymond van hol elkezdeni.
Az, hogy nem érzed magad normálisnak.. sokszor először legbelül kell kezdeni a rendezést, és lehet tényleg ilyen irrealisztikusnak hangzok, de ez a találdmegmagad meg értsdmegmagad terápiák jók tudnak lenni, általában tudnak segíteni, még ha "ciki" is ide elmenni. Én szerencsésebb esetnek tartom magam, mert el tudtam magamnak magyarázni a hibáimat, és odafigyeltem rá.
A párkapcsolat általában érződik majd, meg egyszer érkezik, ha vannak barátaid.. valaki majd akihez jobban vonzódsz csak fel fog tűnni.
Az egyetemi szakról sajnos nem tudok beszámolni, hiszen nem mentem egyetemre, de ha abbahagyod sem kell aggódni szerintem, bár nehezen, de anélkül is lehet boldogulni az életben, vannak könnyebb, fizikai munkák is például, vagy okj képzések... ami tetszik igazából. Néha csak egy séta is elég, mert ott megtanulhatsz gondolkozni, akkor egyedül vagy, friss levegőn, de kinyírnia magát az embernek felesleges, ilyenkor mindig arra gondoltam pld. hogy akkor mennyi időt elcsesztem a semmiért.. ami meg fáj.
Szerintem nem kell ennyit aggódni, ez a titka, néha kapcsolódj ki, séta, akármi, de egyszer ha befejezi az ember akkor nincs visszaút, ezért az sosem ajánlatos.
Mindenkinek az tudom mondani, hogy tűzön ki pozitív célokat saját maga számára . Pl. Csatlakozz egy futó klubhoz, természetjárókhoz , járj le edző terembe, etc. Vagy fogadj örökbe egy kutyust biztosan tudsz társaságot találni. Találj valamilyen tanfolyamot főzés , nyelv etc amiből még hasznos is lehet. Vagy szállj be önkéntesnek segíteni valahova. Ezeken a helyeken fogsz találkozni olyanokkal akikkel tudsz kapcsolatot építeni .
Ha nem segít akkor esetleg érdemes szakemberhez fordulnod.
Remelem egy kicsit azért segített.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!