Lesz valaha normális életem?

pszichiátria, tündérhegy pl.

volt ismerősöm, aki ugyan nem ilyen dolgok miatt, de romba volt az élete, a lelke, a jövőképe, minden.

fél évig bent feküdt, azóta sokkal jobban és boldogabban él, boldogul.

nyilván nem ez az első megoldás, de egy pszichológus kezdésnek nem ártana.

4es, ezerszer voltam már én is depresszív hangulatban és többször gondoltam már én is az öngyilkosságra. De a családom miatt nem tudom meglépni, ha meg már muszáj élnem, akkor mégis csak megpróbálom azt, hogy jó legyen. Tűzök ki magamnak célokat és próbálom észrevenni az apró örömöket az életben.

Másrészt, időnként elgondolkozok azon, hogy vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak nálam és mégsem akarnak meghalni. Pl. most olvasok egy könyvet Csernobilról, az ott élő emberek sokkal nagyobb tragédiákat éltek át és mégis élnek, küzdenek.

Szar az élet sokszor és a mentális problémák még nehezebbé tudják tenni, de ha az ember negatívan áll mindenhez, akkor még rosszabb lesz.

Egyébként meg ha Te lemondasz a jobb élet reményéről, az a Te gondod, de nem kellene másokat is magaddal rántanod.

Igen. Jól érzed. A jelenlegi állapotodban esélytelen a változás.

Miért? Mert lekorlátoztad teljesen önmagad!

Abból kell kiindulni hogy "középiskolában még voltak céljaid". - Mi lett ezekkel a célokkal?

Igazából külső okokat nevezel meg:

"szenvedéssel teli gyerekkorom volt"

"bántottak testileg és lelkileg"

Aztán talán ez miatt kialakult egyféle szociális fóbia:

"utálom az emberek közelségét, a beszélgetéseket"

stb.

Azt kellene meglátnod hogy a "külső" hatások miatt sodródtál az árral, és hagytad hogy maga alá gyűrjön az élet.

Most meg bezáródtál. Már egyáltalán nem látsz ki abból a helyzetből, amiben vagy.

Ezért írod h:

"Nem érzek szinte semmit, csak haragot és gyűlöletet."

Ez viszont így jó neked?

Az a lényeg hogy ne csapd be önmagad! Merd azt látni hogy te építetted fel a saját falaid, amik mögött most bezáródva, rosszul érzed magad.

És hogy mit lehet tenni?

Vedd vissza az irányítást. Kit érdekel már hogy mi volt régen? Az a lényeg hogy most mi van..

És mi van most? Most lehet utálod a munkát amit végzel. Hát akkor épp itt lenne az ideje magadba nézni, és felkutatni hogy mit szeretnél csinálni hosszú távon?

Mi az amivel el tudod képzelni hogy boldog élted lehet?

Ez lehet bármi, és akármilyen "célt" kitűzhetsz - viszont utána nem árt rálépni a cselekvés útjára. Mert mi mint ember képesek vagyunk olyan célokért küzdeni, amikben valójában hiszünk.

Megvan a lehetőségünk hogy átalakítsuk az életünket! Csak ne hallgassunk az elmére, a belső hangokra - amik egyből azt súgják h "nem lehet".

Nem szabad kifogások mögé bújni - és akkor sikerülhet.

7es, en nem depresszív hangulatban vagyok, hanem a földön fetrengek a fájdalomtól es tepem a hajam.

Rám az nincs hatassal, hogy nézd meg józsit, nincs lába es nincs víz a romos házában. En Józsi helyében már belefojtottam volna magam egy kanálba. Afrikai, indiai éhezők dettó. A magyar kormány által megnyomorított emberek dettó.

Nem vagyunk egyformák. Ott van avicii, 80 millió dollar volt a számláján es 27 évesen megölte magát. Tessék, ennyire különböző az emberi faj.

Meg egyszer elmondom, hogy a kérdező feltett egy nyilvános kérdést, amire barki válaszolhat. Abszolút elmondhatom a véleményem, bármi is az.

Amúgy az a lényeg hogy az életet, meg a külső okokat hiába szapuljuk.

Mert persze nehéz az élet stb, ez így van - de ezzel akármit csinálunk nem tudunk rajta változtatni.

Önmagunkon viszont tudunk! Ha nem azt keressük hogy hogyan nem lehet - akkor állhatunk hozzá úgy - hogy elkezdjük azt keresni hogy hogyan lehet?

A megoldásokat önmagunkban. Hogy mi "mint egyén" mit tehetünk azért hogy jobb legyen a saját életünk?